Rege Imre: A „fogadónap”; Q 47

ÖREG PANASZT: Én? IDŐSEBB: Gróf maga, vagy herceg, vagy báró legalább? ÖRB! PANASZTÍ Nem vagyok én egyik sem. IDŐSEBB: Akkor régen rossz magának. /Ismét mozdulatlan./ SZOLJA /sietve visszajön/: Mi az kérem? ÖREG PARASZT: Érdeklődöm, hogy fogad-e na a képviselő ur? SZOLJA: Tud olvasni? « ÖREG PARASZT /csodálkozva/: Tudok. SZOLJA: Akkor láthatja odakinn felirva, hogy ma van a képviselő ur fogadónapja. ÖREG PARASZT: Szóval akkor fogad ma. SZOLJA: Maga nagyon kiváncsi öregem. Maga többet akar tudni, mint araennyit én tudok. Különben menjünk csak sorba, hadd végezzek előbb az egyikkel. /Választóhoz:/ Szóval hol is hagytuk abba? Jaj magával a büdös életben sose végzek. VÁLASZTÓ: Parancsára. SZOLJA: Nyögje ki végre, hogy mit akar a képviselő úrtól. VÁLASZTÓ: Nem akarok én semmit kéreraalázattal, legfeljebb szeretnék. SZOLJA /idegesen/: Hát mit szeretne?! ÖREG PARASZT: Most várjak én kérem, vagy már odébb is hordhatom az irhámat? SZOLJA: Látja, hogy el vagyok foglalva, nem?! Egyszeree két ügyet nem tudok elintézni, ilyen ügyes még én sem vagyok. Várjnn, araig az egyikkel végeztem, aztán foglalkozom magával. ÖREJJ PARASZT: Rendben van kérem, csak kérdeztem... SZOLJA: Rettenetes, hogy milyen emberek vannak. Mind akkor jönnek, amikor már körmükre ég a gyertya, aztán persze szeretnék, ha minden kivánságuk azonnal teljesülne, mint a mesében. Osiribi, csiribá, csiribu, még hármat sem számoltak és máris tálalva legyen minden. Ezt én is szeretném, nem mondom, dehát ilyen olcsón nem adnak semmit az életben. ÖREGASSZONY: Ja ja jaj, mikor lesz már vége?