Rege Imre: A „fogadónap”; Q 47

-3 Közel egy éve megy ez igy. Nem tudtam fizetni a házbért, a háziúr beperelt, felmondott és ki akar tenni. Nem szólhatok egy szót sem, elég sokáig várt türelemmel, de az én helyzetem csak nem változott, fróbálkozkoztam tam itt, próbálta* ott, anryit talpaltam, mint egy világjáró, de hiába minden, na, nem tudok kenyérhez jutni..• ÖREGASSZONY /hirtelen felsóhajt/s Ó jaj nekem^mi lesz velem!? jj

ftKÉÉ

E /Ismét mozdulatlan, alszik tovább./ SZOLGA /mind a két tenyerével rátámaszkodik az asztalra, feltolja magát a székről, ki kacskaringózik az asztal mögül, odamegy az öregasszonyhoz, megrázza, lehajol hozzá/: Ez nem hálófülke, néni! ÖREGASSZONY /felugrik - már amennyire tud ugrani - és csoszogva siet a nagy ajtóhoz/: Be lehet menni a képviselő úrhoz? SZOLGA /raegállitja/: Még nem lehet bemenni, hová szalad?Nagyon hangosan aludt, néném, azért szóltam. ÖREGASSZONY /hitelen magára eszmél, jajgat/: Jaj nekem, már harmadszor vagyok itt, ugy égnek a lábaim, mintha szegekkel szurkálnák. Jajjajjaj. Ideküldik az embert, odaküldik az embert, itt egy fél nap, ott egy fél nap, étlen, szomjan, betegen. /Visszaül a helyére./ Micsoda világ, micsoda emberek, én édesistenem, se irgalom, se könyörület, semmi, semmi... •SZOLGA /visszamegy az öregasszonyhoz/: Inkább aluájon tovább. /Önmagát ünnepelve a helyére lépked./ ÖREGASSZONY: Jaj nekem, jajjajjaj. /Tovább alszik./ IDŐSEBB FÉRFI /mozdulatlanul/: És gondolja, hogy ma még fogad a képviselő ur? SZOLGA /ridegen/: Azt mi nem tudhatjuk kérem. /Választóhoz:/ Na hogy is állunk? VÁLASZTÓ: Oh, oh. Már igazán nem is tjiom, hol kezdjem el megint. Van-e valami reményem, tessék mondani? IDŐSEBB: Hát mit tudhatnak maguk? SZOLGA /a hangja felpattan/: Hogyan kérem?! IDŐSEBB /mozdulatlanul/: Azt kérdeztem, hogy mit tudhatnak ma-