Ambrózy Ágoston: Van kenyér, Zsuzsi?; Q 46

Gazsi "bácsi: Mariska: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: Mariska: Gazsi bácsi: Mariska: Gazsi bácsi: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: Zsuzsi néni: Gazsi bácsi: - 6 Vénasszonyok? Hej, ha én élkapnám a XEXXjEtoKJOűaSK kontyukat, - rendőrkézre adnám őket! /Átadja Gazsi bácsinak a darálót./ Visszahoztam. /Míg Gazsi bácsi és Mariska a fiókba teszi a darálót, a megrémült Zsuzsi néni egy takaróval letakarja a kenyeret,/ Szívesen adnék kölcsönbe, lelkem, - dehát nekünk sincs... Majd leküldöm később a gyerekeket, hátha kapnak... /Elszólja magát:/ Azt adja neked az isten!... Izé... Hm... Micsoda? Semmi, semmi... /Nevet./ Maguk veszekszenek?... No, én szaladok, mert odaég az étel, aztán én is kikapok. /Elmegy./ Hallottad, Zsuzsi?! Még szerencse, hogy meg nem látta. El kell dugni. Ahá?! El kell dugni! Aztán ránk szárad, ránk penészedik, /Szeli

den./ Dehogy penészedik. Ecetes vízzel megnedvesített vászon^ cendobe kell csavarni, - Vsrjúné mondta. Akkor szaladj, vegyél egy vég vásznat, meg egy hordó ecetet! /Megint mérgesedni kezd./ Majd nem lesz ilyen jókedve, ha valaki bejön, és itt találja a kenyeret, az ágyon. Rakjuk be a szekrénybe! A szekrénybe nem fér. Teli van frankkal, meg darával, meg fogpiszkálóval! /Fenyegetően:/ Tudod te, hogy ez áruhslmozás?í És ha megtalálják, amit összeszedtél, - eace»- csuknak bt»! Akkor aztán eheted nélkülem az ecetes szárazkenyeredet! /Megszeppenve:/ Hát hová dugjuk? Sehová! /Készülődni kezd./ Vedd tudomásul, hogy én visszaviszem a kenyeret, és feljelentlek téged! Jaj. istenkém!^^/, Én nem megyek fréíyalrt«* a dutyiba! Jaj, Gazsikám lelkem, ne tréfálj már!... Megigérem, hogy többé nem teszem... Törjön le a kezem, ha... Már egyszer megígérted! Nekem ebből elég. /Kopogtatnak az aj-