Ambrózy Ágoston: Van kenyér, Zsuzsi?; Q 46

/A kosárra mutat./ Maga se fukarkodik éppen. Az más. Nem sajnálom magunktól a jó falatot. /Ismét dühbe gurul./ De én nem veszek ötven skatulya fpgpiszkálót, meg két láda YIM-et! A tetejébe még makacs is. Konok. Hiába magyarázok neki szép szóval, az istennek se látja be, ha szamárságot csinál. /Rakosgatja ki a holmit a kosárból./ A végén mindig neki áll feljebb! Övé az utolsó szó!..^fTyű, a mindenit! A kenyeret meg elfelejtettem... /^sxsl^J í líajd ad magának Záuzsi néni!... Nekem meg úgyis le kell mennem, hozok kenyeret magáknak is, cserébe a húsdarálóért... /Kiveszi a krédencfiákból a darálót, átadja./ Itt van, la. Köszönöm. Megyek is, mert még szájára vesz a ház, hogy olyankor járok Gazsi bácsihéz, amikor az asszony nincs itthon.../Slmegy./ /Az ajtóból utána kiált./ Két kilót hozzál, a gyerekek is itt vannak /A fiókból pléhdobozt, abból pénzt vesz elő, megszámolja./ Száz forintot vett ki.../Megcsóválja a fejét./ Szentül megigérte, hogy többet nem vesz haszontalan holmit... /Visszateszi a pénzt./ No, nyúzzuk meg a fülest!... /Felveszi a nyulat. A bejárati ajtón kopognak./ Megyek már! /Ajtót nyit./ Hohó, fiatalember! /Pöttömnyi gyerek, belép, ölében ffo hatalmas kenyér./ Kezét csókolom, nagyapa. Hát te nagy kenyér, hova viszed azt a kisfiút? Nagymama küldte. /Leteszi az asztalra a kenyereiét./ Jé! Nyúl! Nyulacska! Hol vetted, nagyapa? Itt lőttem, a Hernád-uccában. Eemegyek sétálni, - látom ám, hogy ott kukucskál őkelme a fa mögött. Előkapom a kispuskát, - piff-paff! /Nevet./ Nincs is puskád! Hát Sári,-Gabi? Mindjárt jönnek. Ók is hoznak. /Gyanút fog, elkomolyodik./ Mit te? Nagymama azt mondta, hogy.../Kopogtatnak az ajtón./ Már itt is vannak... /Oda szalad, ajtót nyit./ /Belép, ölében fcá&a* kenyér./ Kezét csókolom, nagyapa. /Az asztalra teszi a kenyerei^./ Mariska: Gazsi bácsi: I Mariska: \ Gazsi bácsi: Mariska: Gazsi bácsi: Peti: Gazsi bácsi: Peti: Gazsi bácsi: Peti: Gazsix bácsi: Peti: Gazsi bácsi: Peti: Sári: