Lengyel Gerő: Blaha Lujza tér; Q 44

3« jelenet Aregasszony, Százados, Főhadnagy/ Főhadnagy: Mo jöjjön közelebb néni. üljön erre a székre, ide mellém, öregasszony: Hogy leüljek?... a Hatóság előtt... Tudom én a tisztességet. Százados: Mem ugy van most, mint azelőtt. Egy-kettő, üljön csak le szépen. Hiszen reszket a lába... öregasszony: Hem a fáradtságtól, kedvesein... Az ijedtség... Tudja, a szégyen... /Azért megindul, de két lépésre az írógéptől megint megáll./ Százados: Hát ahogyan gondolja, /főhadnagyhoz/ Kezdhetjük. Főhadn agy: Neve? öregasszony: Tessék? Százados: A főhadnagy elvtárs azt kérdezi, hogy hívják. A leánynevét is mondja be. Öregasszony: Kapás Ilona, özvegy Galgóci Jánosné. főhadnagy /miközben irja, ismétli/: Özvegy Oalgóci Jánosné, szül. Kapás Ilona. Születési éve? üregasszony: 1877. . - - ' •' Főhadnagy /Századosra néz/: Százados: Szóval 75 éves? öregasszony: A hetvenhatodikat taposom. Tavaszkor, áprilisban láttam meg a világot. Főhadnagy: Születési helye? öregasszony: Liter, kisközség, Veszprém megye. Százados: Akkor Veszprémben is járt? Öregasszony /a váratlan, régi életét idéző kérdésre elfeledkezik a bajáról ás csodálkozva nevet/: Hogy jártam-é? Hát hova hordtuk volna a tejfölt, túrót, vajat? Százados: Házas csuporban, szőlőlevélbe burkolva, ugy-e? öregasszony /bólint/: Arra mifelénk ugy szoktuk. Frissen, keményen marad a vaj. He honnan tudja? Százados: Ki ha én nem? Ott laktunk a Suly-házban. Öregasszony /felélénkültén/: A piac-soron? Akkor hát földi, /bizakodón/ ügy-e, nem tudja meg a szégyenemet a vőm... meg a lányom?...