Salacrou, Armand: A katona és a boszorkány; Fordította és átdolgozta: Tamás László; Q 34

.Vi JUSTINE,

természeten hangon szeretette

l.- Ah, Móric, annyira meghatotta a szivem. Büszke vagyok önre. Szerelmének heve magával ragad. Érzem, hiába minden ellenállás. Megadom magam: szeretem :..órie. MÓRIC,

diadalmasa

n.- Jus t ine... JUSTINE.- Nyugalom, Fenség, csak azért mondtam ezeket a szavakat, hogy megmutassam: milyen lehetne kettőnk boldogsága, ka szerelemből élnéhá^ mellett. De én parancsszór . vagyok átt és nem szeretem. MÓRIC.- Mei® GottI..

/Fülsiketit trombitaszó.

/ Megállj csak,már nagyobb lázadókat is letörtem, l'éged is leigázlak. JUSTINE.- Már le vagyok igázva, Fenség. MÓRIC.- Megverlek. JUSTINE.- Akkor kiabálok. MÓRIC.- Még jobban megverlek. JUSTINE.- Még hangosakban kiabálok. La aztán? MÓRIC.- Elszedem a cifra ruhát, a szalagokat, az illatszereket, a fésűt, a krémet, a pucért. JUSTINE.- Nem baj. Csúnya leszek. De ön akkor is szeretni fog, mert ez a játékszabály. MÓRIC.- Legy ztem Európát, megingattam királyok trónjait, több n. térdelt a lábam eh tt, mint .' ay szent van a paradicsomban.., több nővel volt dolgom, mint amennyire emlékezem...' JUSTINE.- Fenség, minek az emlékezet, élei szerelmes az már nem emlékez zik. Annak megszűnt a mult. És az ön szivében ésmagyábah csak egy név él# az enyém. Ez is játékszabály. Én ezt már akkor kitaláltam, amikor megismertem' Favart 17 éves komme an. * t MÓRIC.- Hogyan megszeliditenélek, ha nem nem lennék szerelmes beléd. De igy nem merem, mert félek, hogy megharagszol. JUST

INE,

.s

zintén nevet.- Fél, hogy én megharagszom? MÓRIC.- Nevess még igy Justine. JUSTINE. - ÉS hogyan szeliditene meg? MÓRIC.- Megmondanám az igazat? JUSTINE.- Nahát? Halljuk. Kát hogy ugy fél. MÓRIC.- Igen, ha merném. Mert azért te sohasem voltál olyan boldog, mint az elmúlt hónapokban. Életed legszebb napjait töltötted mellettem JU T'J -ili, gúnnya

l. És életem legszebb éjszakáit. MÓRIC.- Igen, igen. Mert te csak egy ravasz alattomos kis polgári lélek vagy. Ugy teszel, mintha visszautasítanál egy olyan embert mint én egy olyan férfi kedvéért, mint az a Fávart. De lelked mélyén Őrj-e»jöngsz áz örömtől. Tagadnád, hogy hízelgett a hiúságodnak,az a sok fényes ünnepség, amit tészteletedre Chambordban rendeztem, És amikor Pompadour marquise kegyeskedett meglátogatni bennünket, akkor sem Örültél?... Hazudsz, komédiától és közben boldog vagy, hogy a szeretőm lehetsz: gáncs és foltnélküli szeretem annak