Salacrou, Armand: A katona és a boszorkány; Fordította és átdolgozta: Tamás László; Q 34

Ih Marivaux: A szerelmi próbatétel cioü darabjában. Kedves darab, próz ban van irva. /Csend./ MÓRIC.- Meghatotta Favart a levelem? JUSTINE.- Honnan tudnám? MÓRIC.- Mond meg neki, hogy ha elfogják, ne mosaic gogy Dedu-uyizzák, hanem gályarabságra is Ítélik életfogytiglan ós akkor smmit sem tehet ellene..akarom mondani, ár ,e... JUSTINE.- Akkor majd legmagasabb pártfogásáért fogolc esedezni. MÓRIC.- Na végre. Kérhetsz, amit akarsz, A barátod vagyok. JUSTINE.- Arra fogom kérni, királyi Fenségedet, hogy. pártfogolja a Felséges Úrhoz benyújtott kérvényemet, amelyben enggdólyt kérek arra, hogy a Királyi gályákon énekelgessek a gályaraboknak. MÓRIC.- Mein Gott! ... Amióta téged megláttalak, nincsen nyugtom. Amióta elszöktél, már megszokásból is felszeftem nőket, mert hozzád hasonlítottak, .de aztán mint vamali lázálomban, eltűnik a te arc^ és csak egy húsosomé marad a karjaim között és kedtrem lenne megfojtan Ah milyen boldogan élnék nélküled, ha sohasem láttalak volna. De megláttalak. Ezt nem lehet meg nem törtá&fcté tenni. Miért klnzol? Nem tudok most már élni nélküled. Te aki meghalhattál volna fiatalon, és most itt vagyok én, leigázva,.mert te husz éves vagy és nekem, Szász Móricnak, szüksgem van rád, terád, aki akár meg sem születhettél volna. JUSTUSES.- És most mit csináljunk, Fenség? MÓRIC.- Még te kérded? JUSTIN Igen, mert nekem nincsen ozüks gem önre. I ék IC.- Hát kis be zél megint rólad? rólam vau zc, az én nyugalmiról. JUSTINE.- Nem szomorú, hogy királyi Fenséged, a. hatalmas, dicsőséges hadvezér mindenáron el akar szakitani egymástól egy kis komédiást és egy kis szinésznőt, akik szeretik egymást és akik az oltár előtt esküdtek hűséget, egymásnak a harangok zúgása közben..,? MÓRIC.- Ah, te nes vagy tisztában azzal-hogy mennyit érsz. JUSTINE.— afgffifflfRy Fenség, eddig elszédített minden nőt, akire kegyes pillantást vetni méltóztatott; Miért ragsaszkodik mpst ennyire egy kis szinséznőhöz, aki Felséged dics ségének ragyogááától elkábulva sem tudja elfeldni a templomban tett esküt? MÓRIC.- Kérj tőlem bármit, Justine. JUSTINE.- Csak azt kérem, hogy hü feleségként élhessek férjem oldalán MÓRIC.- Helyes. De velem együtt. Ah Justine, ha ugy felidézhetném nek ked, mintegy álomban, az egész életemet? Attól elkábulnák. Ostoba ki fejecskéd megriad az én kicsit kopott dérlepte fejemtől.öregnek találsz? JUSTINE.- Rangjához képest, rum.