De Filippo, Eduardo: Hosszú lábon járó hazugságok; Fordította: Kassai György; Q 28

- 22 LIPESO BENEDETTO OLGA BENEDETTO LIEERO BENEDETTO LIBERO BENEDETTO /megértően/ No persze. Csakhogy s nagyságos aszszony nyilvtr az ön kötelében akart élni... azt mondta: "te étt vagy, én meg itt, nincs ez rendjén". Éppen ezért mondtam neki tavaly, amikor Nápolyban voltam: "költözzünk el ebből a városból". ' A lakást bérbe adjuk és Grossetto-ban telepedünk meg. • Csak rem képzelik, hogy 3Z én koromban -vissza fogok vonulni ebbe a kisvárosba? És én talán Nápolyban maradhatok? Hiszen odalent az össze alkalmazottain! kifosztanának ezalatt az idő alatt. A háborúban egy kicsit minden felfordult. Kivel most Grossettoban van 3 bolt, Grossettob8ß kell megtelepedni. Ez még nem olyan nagy baj. Lehet komprómiszszumos megoldást találni: a? egyik hónapban a kedves felesége Grossettoba megy, a másik hónapban pedig maga jön Nápolyba. /nem helyesel, mert a kérdés lényege nem ez./ Tavaly nagyor világosan beszéltem. "Olga, ne feládd el, hogy egyedül vagyok". "Lakást vettem ki, de szükségem van valakire, aki vezeti a háztartáí időnként főz, hogy ne kelljen mindig vendéglőben étkeznem, amitől lassan tönkremegy az ember gyomi "Felvettem egy szobalányt". "Tudod, - mondtam az a szobalány fiatal..-, szép, falusi teremtés." /Komolyán, meggyőződéssel/ Számomra fontos volt, ' hogy a lény egészséges legyen és birja a házimunk /kétértelmüen/ No persze, az egészség mindenekelőtt. Tudja, olyan formás teremtés... Aá ember pedig húsból és vérből van.