Diderot, Denise: Jó ember? Rossz ember?; Fordította: Lendvai László; Q 25

- 4 -pereputtyot és holnap odaadom a fiúnak a lányom kezét. teme de Chepy jflem nagyon ismerem a Crancey családot,de a legkifogástalanabb társaságbeli emberek hirében állanak. Mme de Vertillac: Ki akarja ezt elvitatnitőlük?Kezdek már öregedni és azzal a reménynyel áltattam magam,hogy hátralevő napjaimat kedves,barátságos emberek körében tölthetem.És most tessék,arra kárhoztatnának,hogy egy öreg nagyapa fecsegését hallgassam ostromokról,csatákról,hogy az anyós folyton litániázzon nekem a nagy szenvedélyekről,amelyeket inspirált,de persze,ő maga soha nem osztott,-tanúja legyek,amint két bigott fanatikus nővér reggeltől estig gyűlölködik,egymást szidja,egymás szemét kikaparja vallási kérdések miatt,amelyekhez semmivel sem értenek többet,mint a kiskutyájuk,-aztán egy önimádó,beképzelt,együgyű táblabiró,aki a zs&bóját és a manzsettáit húzkodva, raccsolva traktálja az embert a város és az udvar történeteivel,amelyek még nála is kevésbé érdekelnek.És olyan asszonynak képzel,aki el tudom viselni katona bátyjának bizalmaskodó,csipkelődő modo'rát? Soha egy társas összejövetel,soha egy bál.Fogadni merek,hogy egész évben nem használnak el két csomag kártyát.Ugyan,kedves barátnőm, elég rágondolnom erre az életre,ezekre az emberekre,mindjárt elmegy az étvágyami Mme de Chepy : De a lányának a boldogságáról van szó. Mme de Vertillac: Meg az enyémről is»bocsánatot kérek. Mme de Chepy : És arra gondolt,hogy a leányban itt majd kihűl ez a szerelem? Mme de Vertillac: El vagyok készülve rá,hogy leveleznek egymás

sal,hogy örök hűséget esküdöznek egymásnak és ezek a szép bizonykodások jönnek-mennek a póstával egy hónapig,két hónapig,talán egy évig.De a távollét megtöri a szerelmet.Előbb-utóbb jelentkezik egy rokonszenves ember, akit a. lányom kezdetben talán visszautasit,de aki nekem megfelel s a végén neki is jó lesz. Mme de Chepy : Hogy aztán boldogtalanná tegye. Mme de Vertillac: Hem mindegy,hogy ez vagy az teszi boldogtalanná? Mme de Chepy : De fontos,hogy ez a lány hibájából legyen és ne az önéből»kedvesem. Mme de Vertillac: Hagyjuk ezt a témát, kKÉbrEXMqc majd lesz időnk alaposabban megtárgyalni.Csak arra kérem,hogy a végén csökönyössé ne tegye a lányomat, - ismerem,kedvesem,jól magát és tudom,hogy képes rá.Mondja csak, szokott találkozni az én kis Hardouinommal? Mime de Chepy : Ritkán. Mme de Vertillac: Mi a véleménye róla? Mme de Chepy : Hem sok jó.Ide-oda járkál társaságba,egyszerre három-négy nőre vadászik.Vacsorákat ad,kártyázik,eladósodik:látogatja a nagyurakat,s talán kissé kellemesebben fecsérli el idejét és tehetségét,mint a