Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 6 MARIJA MIHAJLOVNA: xud ja Lida,hadd aludjék Petyja ma éjjel nálunk. Jő? LIDA: Nincs annak értelme... MARIJA MIHAJLOVNA: Minek üljön a konyhában? Rossz neki ott egyedül. Bántó. LIDA: Nem baj.Hadd szokja meg.Az életben sok a bántó,mégis tűri az ember. MARIJA MIHAJLOVNA: Hát igazán nem sajnálja? Hiszen mi anyák vagyunk. A A LIDA: Idefigyeljen,Marija Mihajlovna. Ne hasonlitsa magát énhozzám.Maga férjezett asszony.

En meg elhagyott no vagyok.Elmennek a vendégek,lefekszik a szobában. MARIJA MIHAJLOVNA: /fejét lehajtja./ Elkeserit engem,Lida... LIDA: HAj,Marija Mihajlóvna...Maga nem érthet meg engem.'Természetesen köszönöm a figyelmét,Petya iránti kedvességét,a könyveket. Be fejezzük be ezt a beszélgetést egyszer s mindenkorra. /Rivülrol csengetés./ MARIJA MIHAJLOVNA: / Hangoaan./ Nyina,nyiss ajtót. /Lidához./ Nem értem meg? Rendben van.Akkor,lehet,hofey maga megért engem? LIDA: Mit kell megértenem... Itt /a szivére mutat/ van minden.. Bocsásson meg... /Elmegy./ MARIJA MIHAJLOVNA: Mama,hol vagy? VERA-MAMA: /bejön./ Féj nézni és hallani. NYINA: /bedugja a fejét az ajtón,ugy súgja/ Milyen szép no! MARIJA MIHAJLOVNA: Kicsoda? NYINA: Pavel Nyikolajeviccsel jött. /eltűnik./ /Az ajtó kitárul.Férfi hang: "Bejöhetünk?"./ VERA-MAMA: Tessék,tessék,

Pavel Nyikolajevics. /Varvara Vasziljevna - Várja lép be,harminc éves, szép no,utánna fér

je,

Pavel Nyikolajevics Nyefedov,harmincnégy éves,kellemes arcú férfi.Mögöttük Nyina./ VERA-MAMA: Nézd MásaqjPavel Nyikolajevics rejtegette a feleségét, s most Serül ki,hogy milyen szép. PAVEL NYlKUxiAOi^vIOo. Nem rejtegettem.Tetszik tudni,nálunk valamiféle örök körforgás van: hol én vagyok távol,hol a feleségem. VERA-MAMA: Modern család.A férj és a feleség csak a pályaudvaron találkoznak. v/ÁRJA: /nézi Nyinát,Marija Mihajlovnát/.Ez a maga lánya? MARIJA MIHAJLOVNA: Lányom is,fiam is,egyszerre. VARSA: N gyon hasonlit az apjára.