Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 30 MARIJA MIHAJLOVHK: /csorsan félbeszakítja/ Nem baj.Értem... Ügyek... Te... Senkivel nem találkoztál az uton? SZERGEJ PETROVICS: Nem,miért? MARIJA MIHAJLOVNA: Csak ugy... Noshát ezt én...még egyszer minden jót kívánok születésnapodon. SZERGEJ PETROVICS: Köszönöm. MARIJA MIHAJLOVNA: Mi már azt hittük,., úx SZERGEJ PETROVICS: Mit? MARIJA MIHAJLOVNA: Nyina félt,hogy nem történt-e szerencsétlenség? SZERGEJ PETROVICS: S te? MARIJA MIHAJLOVNA: Én valamiért nem hittem benne...hogy veled valami rossz történhet. SZERGEJ PETROVICS: Mása... MARIJA MIHAJLOVNA: A vendégek várnak. SZERGEJ PETROVICS: A,igen,a vendégek. MARIJA MIHAJLOVNA: A vendégedhez kell menni. SZERGEJ PETROVICS: J-gen.Kell. /Az ajtó kinyilik,Nyina meglátja az apját, hozzáfut és a nyakába csimpaszkodik./ Függöny