Aljosin, Szamuil: Egyedül; Fordította: Farkas Attila; Q 14

- 22 Annak az embernek a tekintélyéről. SZERGEJ PETROVICS: Mit agitálsz engem? Amikor Nyefedova ki jelentette,hogy a hajtóművet nem lehet megcsinálni,a hajtóművet elfogadták.Ki volt mellette? Én.De o azt hiszi^hogy nem lehet a hibákat se kijavitani,én meg azt mondom,hogy lehet.Ha kapcsolással nem sikerült jól,csináljuk csavarozással.Ha meglátom,hogy az sem megy,én lessek az első,aki szólok.Egy percig se húzom be a fejem. KRAVCOV: /feláll./ Kész.Befejeztük.Így mondom meg a titkárnak, l'e meg dolgozz és vigyázz az idegeidre ./Menni akar/ Majd elfelejtettem. Van számodra egy pártmegbizatásom.nejött hozzánk Ignatyuk felesége .Sirva.Azt mondja,hogy összeszűíte a levet* valami fiatal kislánnyal és most el akarja hagyni a családját.Két gyerekét.tanulmányozd a dolgát és jelentsd a bizottságnak.És még Ignatyuk azt mondja,hogy a "Szerelem szabad és az egész világon diadalmaskodik." Ilyen kótyagos. SZERGEJ PETROVICS: Várj csak.Te még nem ismered a dolog lényegét. KRAVCOV: Hagyd ezt a beszédet.

En ismerem Ignatyukot.A feleségét is láttam.S a szerelemhez is értek valamelyest.Úgyhogy légy szives,ezt a dolgot lényegileg intézd el. /kxxKgjcx Kol ja lép be/ KOLJA: /Lelkesen./ Szergej Petrovics...Itt a kapcsolássa... Fogaialt? KRAVCOV: Most már szabad... Te pszihológus... /Mindhárman kimennek.A szin egy ideig üres.A folyosóra vezető ajtó kinyilik,Várja lép be rajta.Körülnéz,nézi a széken lógó kabátot.Kintről Platonov hangja hallik: "Hibázni kell,értem? Hogy mindannyian félnek hibázni? Hát mi nem csinálunk semmi zavaros dolgot!" A hang elhalkul, de Várja tovább hallgatózik.Telefon csöng./ VÁRJA: Tessék.Szergej Petrovics kiment valahová.Ahá,otthonról? A leánya? Emlékeztessem,hogy ma születésnapja van? Emlékszem.Azaz, bocsásson meg,emlékeztetem.Hogy ne későn menjen haza? A legkedvesebb eledelét... Jó,jó.átadom, /leteszi a kagylót./ /Platonov lép be.Meglátja Várját és csendesen huzza be maga mögött az ajtót.Aztán lassan odamegy Várjához.Egy. másra néznek.Platonov megfogja a kezét és tenyerébe temeti az arcát./ SZERGMH PETROVICS: /fejét felemelve/ Végre... VARJA: Igen. SZERGEJ PETROVICS: /ránéz/ Ne nézzen most rám... VÁRJA: Nem tudok. SZERGEJ PETROVICS: így állunk?... Tovább megyünk /az asztalhoz vezeti/ Hihetetlen,szinte. VÁRJA: Igen,és?