Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)
ÓBUDA Siklósi László 1931-ben megjelent könyvében, Hogyan épült Budapest? címmel így írt: "Óbuda, Budapest székesfőváros harmadik közigazgatási területe, kétségkívül egyik legérdekesebb része büszke metropolisunknak." Óbudával kezdődik Budapest múltja. Kövek és könyvek beszélnek arról, hogy Óbudát a római közigazgatási és hadiszervezet fontos helynek tekintette. Az Óbudára helyezett légió hivatása volt Pannóniára és ezen túl az egész birodalomra őrködni. A főváros Aquincum volt, mely két részből állt: a castrumból, azaz a katonai táborból és a polgárvárosból. Virágkorában 30 ezer lakost számlált. A népvándorlás hullámai elsöpörték a római birodalmat, s vele Aquincumot is. A feltárt leletek bizonysága szerint hunok, longobárdok, avarok, szlávok követték egymást. A hagyomány "Attila városának" emlegette Óbudát. A honfoglaláskor a terület a fejedelmi törzs szálláshelye lett. Az ősi Castrum fölé várat emeltek, amit Árpád vezér hű társáról, Kurszánról neveztek el. A krónikák szerint magát Árpádot is e tájon temették el. Később István király káptalant alapított itt, amelyet 1148-ban em lit először oklevél. A legendát a 12. században tovább szőtték. Óbuda jelentősége a 13. század elején növekedett meg, amikor a királyi székhely Esztergomból ide helyeződött át. IV. Béla már ide hívta össze az országgyűlést, és Óbudára helyezte a királyi kancelláriát is. Fénykora az a rövid időszak, amikor az ország