Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

Miklósy Aladár így búcsúzott az óbudai közönségtől: "Ezen esténkkel lezáródik a Kisfaludy Színház 1929-30. színházi éve, melynek küzdelmeiben én csak a második félidőben vettem részt és hogy az ár, mely elődömet és az ő elődeit elsodorta, még nem ragadott magával, ellenben megengedte, mit oly kevesen reméltek, köztük magam sem, hogy én nyithatom meg augusztus 31-én, az új évad kezdetén a n. é. közönség előtt a gyökeresen kitatarozott Kisfaludy Színház kapuit, ezért minden hálám azé a nemesen gondolkodó közönségé, ki a nyomasztó kenyérgondok mellett lelki szükségleteire is gondolt, s lerakta Thália e szerény oltárára azt a mai rossz viszonyokhoz mért kis obulust, aminek köszönhető, hogy ez a kedves kis színház, amelynek hivatása kétségen felül áll -, tovább dolgozhat és terjesztheti az igazi magyar szentháromságot: a magyar szót, a magyar dalt, a magyar gondolatat." Miklósy Aladár és társulata valóban sikereket aratott a csonka évadban operett előadásaival, melyeket sok vendégművészszel (Szűcs László, Dalmady Erzsi, Harsányi Rezső, Bérczy Ernő), s nagyon gyakran rendkívül olcsó helyárakkal, "majdnem ingyen", vagy "propaganda előadás"-ként (legdrágább hely 1 pengő, legolcsóbb hely 20 fillér) tartott. 1929. augusztus 31-i előadásának színlapján még azt is közli, hogy az összes kőművesmunkát, szobafestő-, mázoló-, aranyozómunkát, bádogosmunkát, az új világítási berendezéseket kik készítették. Miklósy rendezett Óbudán először nyilvános főpróbát, 1929.