Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

nevét, megszűnik az átok?!). Ö maga is ekkor ünnepelte színészi jubileumának 25-ik évfordulóját. 1924 szeptemberétől 1925 októberéig nem kevesebb, mint 32 bemutatót tartott (elsősorban operetteket, néhány kabarét, illetve orfeum műsort). 1925-ben Forgács Rózsi Kamaraszínháza, majd Feld Irén Kamaraszínháza vendégszerepelt itt. (Kaposi Ernő nevével, illetve társulatával még egyszer találkozunk majd, 1932-ben, de akkor sem ért el nagyobb sikereket.) Előadásaira az egyik legjellemzőbb cikket idézzük, amelyet Vándor Kálmán írt Az Újság 1924. szeptember 12-i számában: "Egy színházi est künn Óbudán. Károly Színház lett a Kisfaludyból. Csecsszopók a nézőtéren. Mikor a súgó hangosan súg. Hogyan nyilvánul itt a tetszés. - Vannak fanatikus emberek, és vannak bizonyos épületek, amelyekben még soha semmi nem sikerült. Ilyen fanatikus ember Kaposi Ernő, és ilyen épület az óbudai Kisfaludy Színház. Mióta Kövessy Albert onnan kivonult, a színigazgatók temetőjévé vált. Hiába próbálkozott Pintér Imre, hiába próbálkozott mozival két .másik vállalkozó - belebuktak. Tavasszal Sátori Illés, az újpesti Blaha Lujza Színház titkára bérelte ki a színházat, és folyamőrzenekarral, reklámmal színigazgatói pályára lépett. Bár ne lépett volna! Két hónap alatt elveszítette mindenét, s a színházat megint becsukták. És íme, néhány hét múlva öles falragaszok hirdették Óbuda nagyérdemű közönségének, hogy Kaposi Ernő színidirektor elsőrendű művésztársulatával megkezdi előadásait az óbudai Károly Színháza- -ban. Eleinte csodálkozva néztek össze az