Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

gának azt a közönséget, amellyel ma dicsekedhetik. Kulturális szempontból szinte fölbecsülhetetlen értékű az, amit Kaposi Ernő az elmúlt hat esztendő alatt produkált. A világosság égő fáklyáját vitte bele a koromsötétbe. Teremtett. Alkotott. Egy nagyszerű tehetség megérdemelt jutalma az a teljes harmónia, megértés, mely most a Kisfaludy Színház és az óbudai közönség között fennáll. Ez a közönség nemcsak a színházat szereti, nemcsak a direktort, színészi minőségében is, nemcsak a színészeket és rajtuk keresztül a különböző darabokat, de megszerette a színházba járást, élet és lelki szükségletévé vált az a nemes szórakozás, amelyet a színház nyújt. A Kisfaludy Színház, mely egy negyed századdal ezelőtt létesült, most hivatása teljén áll, most betölti célját és rendeltetését. A kultúrának lelkesen kiáltó oszlopaként áll a Lajos utcában. Kaposi Ernő méltán lehet büszke arra, hogy e ragyogó diadal kivívása csupán az ő nevéhez fűződik." Ehhez a rajongó, lelkes cikkhez közli a lap az óbudai Kisfaludy Színház teljes társulatát (rajta Kaposi és Kaposiné, Elza is), a színházépület homlokzatát és a nézőterének fotóját. Végül 1921-ből még egy elismerő cikk, ezúttal a Budapesti Hírlap 1921. július 27-i számában, D. Á. aláírással: Serly Lajos Színháza. Az Óbudai Kisfaludy Színház 25. éves jubileumára címmel. Előbb a színház létrejöttéről ír, majd Serly Lajosról, aki saját költségén építtette a Duna-parton, a Goldberger kékfestő gyár düledező épületéből. A megnyitás dátuma itt helytelenül 1887 decembere, sőt a nyítódarab sem Kisfaludy Pártütők

je volt.