Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

zajosan hívta Peterdi Sándort is, aki a bohózatot ügyesen alkalmazta magyar színre és híven tolmácsolta a szerzők szellemességeit." (Pesti Hírlap, 1897. IV. 20.) "A Kisfaludy Színház ma újra megnyílik, kívánatos lenne, ha előadásait kellően pártfogolnák. Ó-Buda nagyrészt német ajkú lakosai most még nehezen szoknak a magyar szóhoz, nem is igen járnak a színházba. A téli szezonban egyetlen egyszer volt telt ház (a Corbillon utazása első előadásakor), midőn a jövedelem elérte a maximumot, 260 frt-ot. Ha tehát Serly igazgatása alatt voltak fogyatkozások, nemcsak az igazgatót lehet okolni. Az újonnan szervezett társulatban több jeles vidéki erőt és a színi iskolák néhány tehetséges tagját találjuk." (Fővárosi Lapok, 1897. V. 30.) " ... A magyarság valóban nehezen tud tért hódítani a főváros e külhonéban, és éppen ezért szükséges, hogy a színház - ha áldozatok árán is - fenntartassák e helyen, ügyet vetve természetesen azért arra is, hogy a társulat jó erőkből álljon, és a műsor, valamint az előadás kielégítő nívóra emelkedjék." (Fővárosi Lapok, 1897 . VI. 1.) "A legjobb színházi vállalkozás mégiscsak a Kisfaludy Színház, a Serly Lajosé, aki most pihen és él 4000 frt-ból, amit színháza jövedelmez - mert nem játszanak benne. így mondta Serly: Ha játszom, ráfizetek 6000 frt-ot, ha nem játszom, csak 2000 frt-ba kerül a színházam; nem játszom hát, és marad tiszta haszon 4000 frt havonta." (Fővárosi Lapok, 1897. X. 17.) "Ó-Budán a Kisfaludy Színházban csütörtökön este csoda e-