Alpár Ágnes szerk.: Az óbudai Kisfaludy Színház, 1892 – 1934 (Színháztörténeti füzetek 80., Kültelki Színházak Műsora 3., Budapest, 1991.)

a nyár közepén, július 22-én műsorra tűzte Raupach rémdrámáját, A molnár és gyermeké

t. Meg ± s kapta érte a kritikát: "A zöld és rózsaszínű színlapok 15 alcímes életképeikkel az An der Wien. színháztól levetett bohózataikkal alaposan hozzájárulnak ahhoz, hogy az ember visszasírja a kerepesi út műintézeteit, amelyek fölött télen olyan kegyetlenül tör pálcát. A Duna mindkét partjának jutott egy az arénákból, sőt került egy - a harmadik partnak is: Ó-Budának, mely tudvalevőleg kedvelt kirándulóhelye a margitszigeti fürdővendégeknek. Kezdjük mindjárt az Ó-budai Színkörön, amely a napokban nagyzási mániába esett. Az a rögeszméje támadt tudniillik, hogy a) ő a népszínház b) hogy július derekán van halottak napja. Halmai direktor ugyanis előadatta ezen a héten A molnár és gyer meke című szívfacsaró látványosságot. ... így történt meg az a nevezetes színházi esemény, aminőre a legfiatalabb nyári kritikusok se emlékeznek, hogy Budapesten, a mi 1lennium előesztendejében Kr. u. 1895-ben július 22-én színre került Raupach rémdrámája." (A Hét, 1895. július 28.) Halmay Imre színtársulata szeptemberig tartott előadásokat Óbudán, majd ő is továbbállt. Raupach drámáját ezután már október és december hónapokban adták a társulatok, illően halottak napjához. 1896 májusában érkezett Hatvani Károly színtársulata az Óbudai Színkörbe. Hatvani (Schrank) Károly (1857-1929) a Népszínház színésze volt, majd több vidéki színtársulatnál játszott.