Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

Jókai Mór: Prológ

De hát itt nincsen vár, nincs kapu, se korlát Ahol örökünket mások bitorolnák. Ez volt itten dicső Mátyás király kertje Mely hajdani dicsét ismét visszanyerte. Csak az szól, csak az jár, ami szólt, járt régen, Régi dal a földön, régi nap az égen. Légy üdvös te legszebb szinje Budapestnek Melyhez előfüggönyt istenkezek festnek. Gyönyörű díszletek! Koronás lombú fák: Mik közé társaink, a pacsirták, bújvák! Fölséges levegő! Melytől a tüdő él; S melyből, mint tudva van, a színész is megél.S légy üdvöz te, kinek sehol párja nincsen Fővárosunknak legirigyeltebb kincse. Te lelkes közönség; szép is, jó is, nagy is! Még jobban szeretünk, ha előttünk vagy is. Mert szebb a deszkaszín, ha tele nézővel, Mint a márvány csarnok - és üres nézőhely. Nem ütjük a dobot, azt a nagy öreget, Fényes ígérettel nem verjük az eget. Nem babér, csak virág, mit kezeink fűznek Csak a gondfelhő, mit szavaink elűznek, Csak a vidám élet tükrét mutogatjuk, A sötétebb felét odakívül hagyjuk. De aki virágban és a játszi dalban Megérzi, hogy minő vésett gondolat van, Ki a tükör mögött is látja a képet; Az végső célunkra könnyen reá téved. Hogy midőn nem-magyar irmagnak sem marad Legyen általunk a magyar -- még magyarabb. (Megjelent: Nemzet, Reggeli kiadás. Budapest, 1889. Vasárnap, június 16. VIII. évi folyam. 164. szám.)