Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)

A SZÍNKÖR

Végezetül álljon itt néhány sor Heltai Jenő tollából, aki a Feld Olga kiadásában megjelent Emlékiratok című könyv zárószavát írta: "Amikor Feld Zsigmonddal megismerkedtem, diák voltait, a városligeti arénában pedig németül játszottak még... Előbb németül, később magyarul. Feld Zsigmond hamar megértette az idők szavát, német színházából magyar színházat csinált, abban az időben még, amikor a fővárosnak a Nemzetin, az Operán, a Népszínházon meg a Budai Színkörön kívül nem volt több magyar színpada. Amit a Népszínház a Józsefváros, a Budai Színkör a Krisztinaváros megmagyarosításáért művelt, azt a Városliget meg a Csikágó környékével a Feld Zsigmond színháza cselekedte. Nagy munka, hősi harc szép gyümölcse volt ez, örökös küzdelmek, fáradhatatlan kitartás, nélkülözések büszke eredménye, nem a vergődő színigazgató, hanem a magyarság számára. A magyar színészetnek, a magyar drámairodalomnak ma is itt élő, új hajlékot teremtett Feld Zsigmond. . . " Nem szokás, nem is való ennyi sok idézettel élni, szinte ráhagyatkozni, vagy ezekkel sugallni a szerző saját történészi állásfoglalását. Itt azonban szükséges. Sőt, nehéz volt szelektálni az idézetek között. Mert bármennyire is periférikusán kezelt színház volt Feldék "műintézete", viszonylag sokat írtak róla. A közölt idézetek mintegy tíz százaléka próbálja a szerző szándékát alátámasztani. Az illusztráció pedig olykor érzékletesebb, mint bárminő szöveg, a fotó némelykor mindennél beszédesebb. Emellett azért talán kitetszik a saját, az anyag ismeretében kialakított állásfoglalás is: ennek a színháznak objektív értékelése, a színháztörténetben megfelelő helyre tétele.