Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)
A SZÍNKÖR
1912 októberében Feld Zsigmond megkapta a 72 ezer koronás városi szubvenciót, de Emlékiratá ban így írt: "Küzdelmes évek. Színházamat alig tudtam nyitvatartani. Ezért vendégjátékokkal próbálkoztam." Ezek több-kevesebb sikereiről már szóltunk, de Feld színházában dívott a paródia műfaja is, mégpedig nagy sikerrel. Amikor a Víoszínházban nagy siker volt a Trilby , színre került a Trilbyk paródia. A Víg özvegy et A bús özvegy követte, s amikor a Népopera Wagnert tűzött műsorra, színre került ismét, ezúttal magyar nyelven a Tannháuser-paródia . Amikor 1902-ben a Vígszínház bemutatta Fényes Samu Kuruc Feja Dávid című színművét, nyomban színre került a Kuruc Lába Mór című paródia, amikor Kövessy Albert Új Színpadán bemutatja Schnitzler Kör be-kör be című darabját, egy hét múlva Görbe-görbe címen előadták a darab paródiáját is. Ha a Vígszínházban siker Szenes Béla darabja, Az alvó férj , itt nyári produkcióban Az alvó feleség kerül színre, a szituációkat megfordítva. Már a múlt század végén színre került a Két ember tragédiája , majd az Ocskay brigadéro s után az Ócska b rigadéros . Nagy sajtóvisszhangja volt a Bródy István vezette Margit Színház 1918. szept. 21-től 1919. ápr. 19-ig tartó vendégjátékának. Bródy István Vágó László tervei alapján építtette a Margitszigeten, a MAC pálya és az alsó szigeti vendéglő közti tisztáson színházát. Egy hónap alatt épült fel, olyan volt, mint egy tiroli ház. Nyáron zajos, forró sikereket aratott itt a társulat, ezért télre Bródy kibérelte Feld Zsigmond Bud a pesti Színház át. "A régi nagy, forró bemutató előadások színes tarka képét, zajos tomboló sikerét idézi emlékezetünkbe a városligeti Budapesti Színház január 2-iki előadása. Szűnni nem akaró tapsok, kihívások, virág, a szereplők a vasfüggöny előtt, mintha csak a régi Népszínház estéi elevenedtek volna meg. És a nézőtér! Táblás ház, mégpedig igazi, hamisítatlan premier közönséggel künn a Városligetben, ahol ilyesmiről álmodni is alig mert volna az ember. Ezt a csodát az Unió személyzeti és anyagi segélyével a Margitszigeti Színház igazgatója és színészei valósították meg." (Ország-Világ, 1919. 3. sz. 26. p.) Ez a kritika az Édes apuka című operett bemutatója után íródott. De ugyanilyen sikeres
