Alpár Ágnes szerk.: A Városligeti Színkör, 1889-1934. 1991 (Színháztörténeti füzetek 79, Budapest, 1991.)
A SZÍNKÖR
Unser Schatzerl , a Carl Costa Abracadabra , a Carl Ludwig Zwerenz Die 7 Todsünder der Budapester , a Valabregue-Ordonneau Durand und Durand , a Treptow-Hermann Unser Doktor , az Anton Bittner Domestifenstreiche , a Berthold Er hat was vergessen (egyfelvonásos), a Ziehrer Wiener Kinder , a Suppé Ein Jag- dabendteuer és Moser Der Bibliothekar című előadások. Feld lefordíttatta és németül előadatta a Népszínházban látott A falu rossza című népszínművet. A General Bem című darabban Feld játszotta a címszerepet 1886-banj színre került a Per Valzerkőnig , az Ein Engel im Schlafe stb. mellett újból Girardival a Mein Leopold , az Ein Geheimniss; 1887-ben Barnay Lajos felléptével a III. Richard , a Kean , a Tewele ; Wilhelm Knaak pedig ismét tíz bemutatóban szerepelt. 1888-ban a Wer ist mit , Adelaide , Ein mädchen für alles , Blasel és Svoboda felléptével. De Feld Zsigmond "a városligeti német színkör igazgatója már hosszabb ideje foglalkozik azon gondolattal, hogy színházát a magyar Thália templomává alakítja át. E kedvenc, hazafias eszméjének valósítására már elérkezettnek véli az időt és a mozgalmat megindította. Nem csupán saját feje után indul, hanem kikérte s meghallgatta befolyásos, irányadó férfiak véleményét s tanácsát is, amely buzdító volt. Pedig ez ügyben tanácsot adni nehéz feladat s nagy erkölcsi felelősséggel jár. Feld Zsigmond német igazgató eddig, mint a munkás méh, nyáron gyűjtötte össze a télre valót, melyből - takarékos ember lévéntisztességgel eltartotta nagy családját s nevelte a haza szeretetében, testestől-lelkestől magyarokul kilenc gyermekét. Ki tudja, a magyar előadások biztosítani fogják-e számára ezen eredményt , és hazafiúi törekvéseinek meghiúsulása nem szabja-e majd kisebbre az ő és családja mindennapi kenyerét? Be bízik a fővárosi magyar színházak igazgatóinak erkölcsi támogatásában, a sajtó pártfogásában, abban, hogy az írók csoportosulni fognak szerény vállalata körül, bízik a közönség érdeklődésében s végre egy kissé saját tetterejében és tapintatosságában is. Tehát elindul." (A Színpad. Szaklap a magyar színészet köréből. Budapest, 1888. december 2-án. XX. évf. 38. szám. Térfoglalás c. cikk . )
