Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

AZ ISTVÁN TÉRI SZÍNHÁZ TÖRTÉNETE

dacára, is bajos volt megérteni* A közönség azonban tapsolt jóakarólag." A kicsinek, de csinosnak mondott épület nem is volt olyan kicsi: kilencszázötvenhét ember fért el benne. A kevés páholy és a. hatalmas karzat arra, vallott, hogy Miklosy valóban a. kispénzű külvárosi lakosságot akarta közönségül megnyerni. Helyárai sem voltak magasak. legnépszerűbb hely a, földszinti és karzati zártszék volt (ára egy forint, ill. nyolcvan krajcár ),az a hely, ahol a. módosabb kispolgár el tudott különülni a, „tömegtől", de anyagilag nem kellett ezért sokat áldoznia,. A téli. idényre kibocsátott bérlet ára, azonban magasabb volt, mint a. Budai Népszínházé: százhúsz előadásra, hal személyes nagypáholy ötszáz frt - Budán négyszáz-, havi. bérlet huszonnégy előadásra földszinti zárt szék húsz frt - Budán. tíz. A bevétel maximuma, esténként öt-hatszáz forint között ingadozott, ebből ilyen, nagylét számú társulatot fenntartani nehéz lehetett. Pedig a. társulat a vidék színe-ja.va volt.