Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)
BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ
A déli peremvárosok közül már a, kiegyezést követő évtizedben megindult a ceglédi vasútvonal által jól elérhető Kispest fejlődése. A múlt század 80-a,s évei körül erdő volt itt, melynek egy része, az „Epres", az első világháború után még létezett. Az első házak 1870-ben épültek fel, a település egyre növekedett, 1874-ben nagyközség lett. Az 1890. évi népszámlálás idején 4913 lakója volt Kispestnek, 1920-£a, 51.064 lakosával Újpest után a legnagyobb lakosságszámú község Budapest környékén. Fejlődésében a Wekerle-telepi lakásépítkezés és az ipari fejlődés egyaránt közrejátszott. 1921ben a képviselőtestületi ülés kimondta, Kispest rendezett várossá alakulását. A külváros szórakozási vágya,, színház utáni igénye már korán megnyilvánult, de a közlekedési nehézségek okozta távolság eleinte asztaltársaságokat, műkedvelő csoportokat, dalköröket hozott létre. 1894-ben épült egy kőszínbáz a,z Üllői út és Árpád utca, sarkán,melyet Mezei Béla, társulata, nyitott meg. Négy éven át 14 színtársulat lépett fel itt. 1898-ban mega,lakult a, Kispesti Műkedvelők Köre, mely nemcsak szórakozást nyújtott, de a, társadalmi élet kialakulását is segítette. 1905-től a, békéscsabai színi kerületbe osztották be, s Miklosy Gábor színtársulata, látta, el a, két-három hónapra terjedő idényt. Miklosy színtársulatának tevékenysége meghatározó jelentőségű Kispest színházi életében. „Csak egy hónapra, jöttek és hamarosan a. ' Kispest i Népszínház * nevet vették fel. Folyó hó 3-án szerepeltek a Magyar Király Szálló termében, ahol nem túlságosan nagy számú közönségnek, de nagy tetszés közepette előadták a, Kártyavár című bohózatot." (Kispesti Hírlap, 1920. III. 7.) 1923-ban felavatták Kispesten a, munkásotthont, mely 1935-ig pezsgő színházi életet élt. Ugyancsak 1923-ban megalakult a színügyi bizottság. Miklosy Gábor halála után Miklosy Imre, majd Mariházi Miklós, Csathó Kálmán, Deák Lőrinc színtársulata,