Alpár Ágnes: Az István téri Színház 1872–1874 (Színháztörténeti füzetek 76., Budapest, 1986)

BEVEZETŐ A „KÜLTELKI SZÍNHAZAK MŰSORA" CÍMŰ SOROZATHOZ

szítse, városfejlesztési programot állapítson meg, s az építésügy legfelsőbb intézője legyen. A Fővárosi Közmunkák Tanácsának hatásköre Budára és Pestre egyaránt kiterjedt, tagjai a népesség arány száma szerint mindkét város képviselőiből kerültek ki." Erre a, „népesség arányára" érdemes kissé viszszatérni: 1784-ben II. József népszámlálása idején Pest, Buda és Óbuda lakossága együttesen is még éppen csak hogy elérte az 50 ezer főt, 1869ben roppant növekedés elsősorban bevándorlás következménye. A fővárosi nagyipar kezdetei például Kőbánya, lakosságát 12 év alatt 225 %-al növelte meg. Az 1831-ben alapított földesűri iparostelep, Újpest népességszáma erősen emelkedett, s a csupán néhány éve parcellázott dél-pesti települések - Erzsébetfalva, Kossuthfalva - is gyorsan kezdtek benépesedni. Ez persze nem véletlen.A városba érkezők közül sokan még nem akartak teljesen kiszakadni a falusi életformából, ugyanakkor a, legszerényebb pesti lakás is megfizethetetlen volt. 1869-ben a későbbi Nagy-Budapestnek a fővároshoz csak 1950-ben hozzácsatolt területén alig 30 ezer ember élt. Nagy társadalmi különbségek figyelhetők meg a város térképén: a pesti Belváros és Lipótváros a velük határos Teréz- és Józsefváros jomodú polgárok, ill. kispolgár j-, a Ferencváros s a külterületek meg már kifejezetten proletárok lakta negyedek. Budán kishivatalnokok és kispolgárok, Újlak és Óbuda szőlősgazdák, kispolgárok és növekvő számban ipari szakmunkások lakóhelye volt. A lakásépítés nem volt képes lépést tartani a népesség növekedésével. Pesten 13 ezer olyan személy volt,aki tíz vagy több egyénnel lakott egyegy szobában, húsz vagy még több emberrel együtt lakott 12 ezer, míg a.zok száma,, akik sűrűbben laktak, mint nyolcával egy-egy szobában, megközelítették a 30 ezret. Férfil és nő, fiú és leány húszával- harmincával egy nedves, sötét pincelyukba.