Alpár Ágnes: Oláh Gusztáv /1901-1956/ tervezései-rendezései (Színháztörténeti füzetek 58., Budapest, 1957)

döntötte el, hogy milyen képzőművészeti stílust hagy hatni magára. Elsősorban azért volt művésze a színpadnak, mert f»

r»p«V anyagában gondolkodott, érzett. A szinpadi hatások mestere volt: kitűnően értett a világítási effektusok alkalmazásához, páratlan ötletességgel használta fel a színpadon a különböző textilnemüek hatásának fokozását, kézifestéssel. Különleges hatást ért el A láng c. operában, amelyben vizionárius erővel elevenítette meg egy rég letűnt világ, a ravennai mozaikok merev szépségét. A szinpadi képzőművészetnek ebben a korszakában nem nehéz analógiát találni a diszlet- és jelmeztervezés között. A szó igazi értelmében vett jelmeztervezés nálunk először Kéméndy Jenő személyében jelentkezett, utána Bánffy Miklós és Márkus László jelmeztervei következtek. De Márkussal egyidőben már Oláh Gusztáv is mind a jelmezeket, mind a díszleteket maga tervezte. Talán sehol másutt, a filmet kivéve, nem válik olyan gyorsan vieux jeu-vá, elhasználttá minden áj ötlet és dj irány. És senki se higyje azt, hogy bármelyik ötletével vagy rendszerével elérte a megmásíthatatlan tökélyt akár csak a színpadtechnikában, s hogy ezen a téren már nincs tovább. Isten mentsen attól, hogy megálljon a fejlődés, hiszen ez a halalát jelentené minden élő művészetnek, hát még a par excellence legélőbb művészetnek, a színháznak. És a technika együtt kell haladjon a művészettel, minden új hatás, ú^ technikai megoldást is jelent. Hiszem es vallom, hogy a háború után óriási lépésekkel fog előretörni a szinházi kultúra... - irta kézirásos jegyzetében, évszám nélkül, s e hitéhez és vallomásához hiven egész életével járult hozzá a szinházi kultúra fejlődéséhez. Ő tervezte Mozart Cosi fan tutte c. operája magyarországi bemutatójának diszleteit 192?-ben, a Zeneművészeti Főiskola operai-zenekari tagozata növendékeinek előadásához. A