Alpár Ágnes: Oláh Gusztáv /1901-1956/ tervezései-rendezései (Színháztörténeti füzetek 58., Budapest, 1957)

második világháborút megelőző évtizedben Oláh és Nadasdy alakították csendes, céltudatos munkával az Operaházat zenés drámai szinházzá. Kettejük egyénisége, tehetségük jellege szerencsés egyensúlyt teremtett az Opera gyakorlatában: nemzeti gyökerű magyar operakultúrát teremtettek. Oláh Gusztáv 19ol. augusztus 2o-án született, Budapesten. Apja id. Oláh Gusztáv hires ideggyógyász, a lipótmezei elmegyógyintézet igazgató-főorvosa volt, az intézet szolgálati lakásában laktak, apja nyugdíjazásáig. Anyja Fodor Róza festőmüvésznő volt. Ifj. Oláh Gusztáv a Műegyetem épitészeti karának hallgatója lett, de már 1919-ben beiratkozott a Zeneakadémiára is, ahol a zongoratanszakon Hegyi Emánuelnél tanult. Negyedéves műegyetemi hallgató, amikor régebben bemutatott tervei alapján Kéméndy Jenő meghivta az Operaházba maga mellé, szcenikai segédnek. Tudatosan és rendszeresen készült fel szinházi hivatására. Mérnöki, zenei képzettsége mellett kitűnően beszélt nyelveket. Kéméndy oldalán páratlan gyorsasággal bontakozott ki munkássága? nemcsak az Operaházban, hanem a Nemzeti Szinház és kamaraszínháza, valamint a Városi Szinház számára is tervezett. Négy évtizedes pályafutás után, 1926. okt. 3o-án új alakban jelent meg a Nemzeti színpadán Az ember tragédiája

. Az előadás rendezője, Hevesi Sándor, a drámai költeményt misztériumnak fogta föl, s ezzel már meghatározta a szcenikai megoldást is. A misztériumkeretet Oláh Gusztáv és Tolnay Pál valósitotta meg: a hármas tagoltságú színpadon hiánytalanul megvalósulhatott Hevesi rendezői koncepciója: Az új rendszerű szinpadi keret, amely a szemnek is gyönyörködtető és amelyben a középkori és modern szinpad minden előnye és lehetősége egyesül, építészetileg, festőileg és technikailag is nagyon bonyolult volt, de a Nemzeti Szinház szcenikai felügyelője, Oláh Gusztáv és műszaki felügyelője, Tolnay Pál a