Alpár Ágnes: Oláh Gusztáv /1901-1956/ tervezései-rendezései (Színháztörténeti füzetek 58., Budapest, 1957)

Oláh Gusztáv 1936-ban kapta az első állami elismerést, de igazán a Magyar Népköztársaság ismerte el géniuszát: 195°ben a Népköztársasági Érdemrend V. fokozatát, 1951-ben Kossuth-dijat, 1952-ben Kiváló Művész kitüntetést, 1954ben Kossuth dijat és Munka Érdemrendet kapott. Az Operaháznak 1948 februárjától örökös tagja. 1956. december 13-án Münchenből - ahol mint a Hovanscsina vendégrendezője dolgozott - a bécsi követség útján kért az Operától fizetés nélküli szabadságot: nem halaszthatja tovább az epemütétet, de felgyógyulása után alig várja, hogy újra munkához láthasson... 1956. december 19-én Münchenben, ötvenöt éves korában, epemütét után, szivgyengeségben meghalt. Hagyatéka jóval több, mint amennyit az Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, a Művészettörténeti Dokumentációs Központ, az OSzK Színháztörténeti Osztálya, a Magyar Szinházi Intézet őriz: neve ma is számtalan szinlapon feltűnik. 1975 márciusában egy hét alatt a Pesti Műsorban a Cosi fan tutte

, az Anyegin

, a Furfangos diákok

, a Polovec táncok

, a Bánk bán szinlapjain szerepel neve, s az énekesek játéka, mozgása, a diszletek szinei és formai az ő művészi képzeletét és alkotóerejét sugározzák. Az Operaház 1957 őszétől bérletet nevezett el róla. Géniusza a magyar szinpadon uj korszakot alkotott, amelynek emléke sohasem fog elhomályosulni. Azoknak a kiválasztottaknak sorába tartozott, akik művészetük hatalmas körében hazánk kultúráját a legmagasabb európai szinvonalra akarták és tudták emelni. /Tóth Aladár/