Alpár Ágnes: A fővárosi kisszínházak műsora. A Tháliától a felszabadulásig. 1904-1944 (Színháztörténeti füzetek 56., Budapest, 1974)

Rövidítések

/A Budapesti Szinház épületében, VIAréna ut 31«/ "... Nem tudtunk és nem is akarhattunk csodát tenni. Csodálatos csak egy volt: a közönség. Érdeklődésük nem tett különbséget a művészileg teljesebb zenei előadások és a gyengébben sikerült prózai előadások között. Éhesek voltak a színházra és a főváros valamennyi színházában zsúfolt nézőterek lelkesedéssel fogadták a forradalom színházainak első és valljuk meg, kezdetleges jelentkezéseit. ... A forradalom teremtette és a forradalommal múlt el ez a legnagyobb! létszámú színtársulat, melyről! valaha hallottam. Persze, ennek a néhány hónapnak nagy lendületében, az egész életet átalakító indulásaiban jelentéktelen kis ügy ennek a hatszáz színésznek a munkába állása. De azért talán érdemes arra, hogy egészen feledésbe ne menjen." /Bálint Lajos: Művészbejáró. Szépirodalmi, Bp. 1964./ 225. Lengyel Menyhért: A HÁLÁS UTÓKOR. 1919. V. 25. 226. Tóth Ede: A KINTORNÁS CSALÁD. V. 26. 227. Bracco. Roberto: DON PLETRO CARUSO. V. 29. 228. Saiten, Félix: FESTENBERG GRÓF. V. 29. 229. Courteline, Georges: A RENDŐRFŐNÖK JÔ Flu. V. 29. 230. Sardou, Victorien: JÓ BARÁTOK. VI. 7. 231. Szigeti József: VIOLA, AZ ALFÖLDI HARAMIA. VI. 2o. 232. Bródy Sándor: HÓFEHÉRKE. VII. 5. 233. Molnár Ferenc: DOKTOR UR. VII. IS. 234. Ibsen. Henrik: A NÉPGYULÖLÖ. VII. 26.