Alpár Ágnes: A fővárosi kisszínházak műsora. A Tháliától a felszabadulásig. 1904-1944 (Színháztörténeti füzetek 56., Budapest, 1974)

Bevezető

tükrében. Természetesen ezzel még távolról sem teljes a fővárosnak a századforduló óta kialakult képe. Az összeállításból ki kellett hagyni mindazokat a szinházakat, amelyeknek profilja eltért a kisszinházak fent vázolt jellegétől. Éppen ezért nem foglalkoztunk a tárgyalt időszakban önálló városként szereplő /Újpest, Kispest, Pesterzsébet stb./, ma Nagybudapesthez tartozó kerületek színházaival; nem foglalkoztunk azokkal a színházakkal, amelyeknek műsora, többségét tekintve, utánjátszó produkciók voltak /pl. Erdélyi Mihály színházaival/, nem vettük fel a'Városliget, illetve az egykori Vurstli területén működött élő- és bábszínházakat, amelyek környezetük hatása alatt sok rokonvonást mutatnak a mutatványosok népszórakoztató produkcióival, s 3kárcsak a régi párizsi vásári szinházak, sajátos jellegzetességeik miatt különálló csoportot alkotnak; nem voltak beilleszthetők összeállításunkba a szabadtéri játékok kezdeményezései sem, amelyek megelőzték és előkészítették a szegedi és a margitszigeti rendszeres szabadtéri játékok kialakulását; nem foglalkoztunk a fővárosi munkásszinjátszással és általában az öntevékeny színjátszásnak semmiféle formájával sem, mert ennek a kulturális élet szempontjából oly fontos területnek az adatai egyelőre még csak a felkutatás és begyűjtés állapotában vannak és m3jd csak hosszú és elmélyedő munkával lehet szerteágazó tevékenységüket, s mindenekelőtt műsorukat egységes képpé összeállítani. Hihetőleg azonban ez 8 terület is rövidesen megtalálja a maga szakembereit. Kizártuk adatgyűjtésünk köréből a kabarékat is, amelyek a színjátékoknak egészen különálló tipusát képviselik. Szerepük igen nagy volt a társadalmi tudat és a politikai kritikai szellem formálásában, éppen ezért tartalmilag és műfajilag sajátos csoportot alkotnak. Mégis bizonyos esetekben kivételt tettünk. Közöltük azoknak a