Alpár Ágnes: A fővárosi kisszínházak műsora. A Tháliától a felszabadulásig. 1904-1944 (Színháztörténeti füzetek 56., Budapest, 1974)

Rövidítések

FÜGGETLEN SZÍNPAD 1937» január lo-én kezdte meg működését a Független Színpad munkaközösség és hasonló cimmel folyóiratot is kiadott. Tagjai fiatal szakemberek voltak, akik a szinházi kultúra különböző területein működtek. Vezetői Háy Károly, Hont Ferenc és Schöpf

lin Gyula voltak. A Független Szinpadban tömörült művészek, irók kezdeményezésére sikerült megteremteni az antifasiszta egységfront első átfogó szervét. Hivatalos folyóiratát Hont Ferenc szerkesztette. 1939-től működésüket más-más néven folytatták. Munkásszervezeti helyiségekben számos legális és illegális műsoros estet rendeztek, színdarab részletekkel /pl. Aiszkhülosz Prométheuszát Gerbner György forditásában, Hont Ferenc rendezésében/ • Szinielőadásaikon Ascher Oszkár, Mészöly Tibor, Makláry János, Nagy György, Vidor Ferike, Toronyi Imre, Halász Kálmán, Kozák László, Gellért Endre, Pártos Géza, Szlovák László, Bánhidy László, Szántó Éva, Hollós Melitta, Orbán Viola nevével, irodalmi-költői estjeiken pedig Hont Erzsi, Medgyaszay Vilma, Basilides Mária, Raies István, Gábor Miklós, Bánki Zsuzsa, Ilosvay Katalin, Ránki György, Várkonyi Zoltán, Major Tamás, Eyssen Irén, Gobbi Hilda, Pápay Klára, Brassai Viktor, Simonffy Margó, Török Erzsi, Tőkés Anna, Lehotay Árpád, Baló Elemér, Lukács Margit, Pásztor János, Alszeghy Lajos nevével találkozunk. "A városligeti Erzsébetvárosi Szinház nem tartozik Budapest legelőkelőbb müintézetei közé. Április végén és május elején azonban e kopott falak között nem kisebb költő szólalt meg, mint Csokonai Vitéz Mihály. A Hont Ferenc vezetése alatt Független Szinpad néven működő fiatal színészgárda előadásában nyilvános színpadon első izben jelent meg a költő egyik befejezetlenül hátrahagyott, közel százötven éves drámai munkája: Tempefői.*. Maga a premier ritka élményt nyújtott. A szavak és szerepek delejes árammal kapcsolódtak a terem minden zugába; nemcsak a szinészek, a nézők is átélték a költő halhatatlan igéit. A közönség nem szinházi habitüékből állott, akiknek a szinháznál fontosabb a szinházi vacsora, de lelkes fiatalokból, akik vacsorapénzüket áldozzák színházra. Öröm volt látni, hogy nemcsak