Koch Lajos: A Budai Nyári Színkör (Színháztörténeti füzetek 46., Budapest, 1966)

kat ráfizetett.Nagyhangú reklámjai, olcsó bérletrendgzere mellett sem vonzott állandó közönséget, végülis erősen kifogásolt előadásai azzal fejeződtek be, hogy a közönség botokkal és seprőkkel akarta elverni a süllyesztőbe menekült igazgatót. Évente szokásos volt a Budai Szinkör régi faalkotmánya csúcsán a nemzetiszínű zászló kitűzése annak jeléül,hogy új élet indul benne. Ilyenkor egy-egy vidéki társulat költözött be a kicsinosított, megifjodott színkörbe. Sokszor kimondták rá a halálos Ítéletet, de mindannyiszor megajándékozták az élettel. Valóságos vesztőhelye volt ez az aréna a direktoroknak. Sorra buktak. A közönség szivesebben eljárt a közeli Három holló sörcsarnokba a cseh muzsikusok hallgatására, mint a színkörbe, ahol fegyelmezetlen, ügyetlen trupp bitorolta a színtársulat nevet. 1883-ban mégis ketten lángoltak a színkörért, Mansberger Jakab és Krecsányi Ignác, de Mansberger, aki már egyszer elvérzett, nem akart mégegyszer leégni s átengedte a teret Krecsányinak. Az az általános közöny, amellyel a budaiak viseltettek a szinkör iránt, nem rettentette vissza Krecsányit, a debreceni szinház akkori igazgatóját, hogy jól szervezett, rendes társulatával fel ne jöjjön a fővárosba. Ugy gondolta, hogy kitett magáért a vidéken, kitesz a fővárosban is.A rá váró nehézségekkel tisztában volt. "Jól tudom azt - mondta egyik nyilatkozatában -,hogy a krisztinavárosi szinkörben, a főváros e távoleső részében a magyar színigazgatóra nehéz föladat vár. Én bizom ügybuzgalmamban, bizom a fővárosi közönség méltánylásában s hiszem,* hogy a színkör e nyári idénye a budai színészet azon ritka lapjain lesz fölírva, hol boldog évi 17 följegyezve vannak." '* Midőn azonban társulatával Budára ért, a színkört a legelhanyagoltabb állapotban találta. A nézőtéren az ablakok betörve, a mennyezet alatt a verebek tanyáztak, diszletek helyett rongydarabok, a pénztárban egy szál gyertya mellett árul1 ft ták a jegyeket. * Krecsányi és társulata szorgalma azonban csakhamar használható állapotba helyezte a szinkört. Ujjá alakitotta a színpadot, elejét megváltoztatta, a kopott, rongyos diszleteket Lehmann Mórral,a Népszínház diszletfestőjével és egy külföldi művésszel, Ortner Mével újra festtette,de magával hozta Debrecenből a vidéki elsőrendű színpadok számára készült diszleteket is. Krecsányi, mint a társulat feje, szilárd kézzel tartotta a kor-