Kenyeres Ágnes: Egressy Gábor levelei Kazinczy Gáborhoz (Színháztörténeti füzetek 35., Budapest, 1960)

nyibb részét is oly tisztán belássa s a képet oly napfestészeti hűséggel, pontossággal és elvenséggel adja vissza . Nem láttam embert, ki gondolatára oly rögtön megtalálja az illető szót; kinél eszme és alak, érzelem és kép oly egyszerre szülessenek. Nem ismerek példát - talán Írottat semhol a dolognak legfinomabb oldalait s leghomályosabb vonatkozásait valaki oly fényes világosságba tudná helyezni s ofy határtalan könnyűséggel, mint ezt Kazinczy Gábor teszi. Az 6 társalgási beszéde a legszebb művészeti tárgynak minden kellékével bir.Ragyogóbb szellem alig jelent meg ily gyönyörű alakjában az emberi szózatnak. Ámde hogy 5 nekem oly édes emberem, az mind nem azért van; hanem azért, mert az ő egyénisége a legemberibb egyensúly pontján áll; mert ő épen oly mértékben sziv, mint ész. Mert az 6 szelleme nem hideg fény, de lángsugár, mely hevítve dérit föl..." /Egressy Gábor Naplója. 195o. szept.lo / Az I856-I860, években, melyekből a levelek valók, Egressy elérte színészi pályája fénykorát. A Lear, Hamlet, és többi klasszikus alakítása már teljesen kiformálódott. Az emberábrázolás magas fokát érte el Brsnkovics György szerepében. Ezekben az években Egressy sűrűn vendégszerepelt vidéken, /1859-ben fel is bontotta szerződését a Nemzeti Színházzal./ Szerette a vándorszínész életet. Nem törődött vele, hogy kis, vagy nagy színpadon játszik, esetleg műkedvelőkkel együtt. A nehézségeket,a rossz szekéren való rázkódtatást bőven feledtették a tapsok, a koszorúk és a fáklyás zene. Anyagi terhein is könnyített a vidéki fellépésekkel. "A mi majálisaink vendégszereplések. Ugy érezzük ilyenkor magunkat,mint a madár,melyet a kalitkából kibocsátanak. Kiszabadítjuk ilyenkor magunkat a rendes, merev egyformaság korlátéiból. Sokan vannak a vendégszereplések ellen, kilencvenkilenc okból. Sokan vannak mellette, száz okból. Mi tagadás, én az utóbbiakhoz tartozom. A vidéknek is, van joga, hogy a főváros művészeit élvezze, meg jó jövedel-