Staud Géza: Törzs Jenő (Színháztörténeti füzetek 15., Budapest, 1961)

AZ ELSŐ MAGYAR SZÍNTÁRSULAT SZINLAPJAI A színlapok a szinészettörténet fontos forrásai. A közönség előzetes tájékoztatását szolgálják s ezért általában minden olyan adatot közölnek a meghirdetett előadásról, amely felkeltheti a közönség érdeklődését. Ezek a tájékoztató adatok azonban nem minden korban azonosak. A XVIII. századi színlapok például csak ritkán közlik a szerző nevét, viszont annál részletesebben irják le a díszleteket és egyéb látványosságokat. A színpadi mii írója csak a romantikus korszaktól fogva kezd rendszeresen szerepelni a színlap adatai közt. Sok szinlapról hiányzik az előadás éve, sőt egyes esetekben még a színjátszók nevét sem közlik. Erre éppen a két legrégibb magyar színlap szolgáltat példát: a Mesterséges ravaszság 1875. évi két szinlapján hiába keressük az előadás évét és a szereplő színészek nevét. Már az iskolai színjátékoknak is voltak szinlapjai. Ezek azonban nem különálló nyomtatványok, hanem az iskoladrámák programmjainak függelékei. Az iskoladrámák 4-16 lap terjedelmű nyomtatott programmjainak első oldalán találjuk az ajánlást, a mü címét és az előadás idejét. Ezután következik a darab tartalmának részletes ismertetése (argumentum), végül a legtöbb programm végén van a szinlapszerü függelék, a darab szerepeinek és szereplőinek felsorolásával. Nem különálló nyomtatványok a főúri színházak XVIII. századi szinlapjai sem. Ezek a meghívottak között szétosztott szövegkönyvek első lapjainak egyikén találhatjuk meg. A szerepeken és a színészeken kivtil rendszerint a karmestert és a díszlettervezőt is felsorolják. A mai értelemben vett szinlapokat, a polgári színházak egylapos nyomtatványait Magyarországon a nyugatról kirajzott német vándorszínész-