Haraszty Árpádné: Balog István hagyatéka a Színháztörténeti Múzeumban (Színháztörténeti füzetek 5., Budapest, 1957)
SZOBALEÁNY. /Ae okleveles szobaleány./ Kéziratos sugókönyv. 8 számozott oldal. 17 x 21 cm. A kék borítólapon vignettára irott cim. Szerzője ismeretlen. A szöveg Balog István sajátkezű irása. Keletkezésének ideje nem határozható meg. Monológ, dalbetétekkel. A női egyenjogúságra törekvő pesti szobalány elmélkedése férfiakról, szerelemről. "... Mert a szegény nőt még az ág is huzza. Francia tudósok még régen tanakodtak, hogy lehetne a nőknek ön állást szerezni, azaz emancipálni a férfiak zsarnoksága alól. Mert a férfiak átkozott tiranok a nő nem Irányában, és mért csak azért, hogy ők a pénzkeresők, ki kell tehát hivatalokat, üzleteket gondolni a nők száraára, akkor tudom, férfi urairaék jobban meghúznák a bagariát,nem lesznek olyan kényesek, jobban megbecsülnek bennünket." A szobaleány arról is elmélkedik még, hogy női furfanggal hogy lehet a férfiak eszén túljárni, vagy azokat befolyásolni. S a rövid monológban igy kap helyet a haza iránti szeretet, az egyik férfi "megmagyarositása"során: "Borulni kezd a magyar ég Mert sok itt az idegen még Nem kivan hazafi lenni Kész idegen maradni Nem vesz magyarkát magára Pénzét nem adja Budára Azért a nő is kénytelen, öltözni mint idegen Hát ki annak az oka ftfrfi az oka .„ A furfangos szobaleány a férfiak majd minden fajtáját pellengérre állítja. Gúnyos dalt énekel arról a férfiről, aki korcemázik és éccakázik, de az otthonulőket is gúnyolja:
