Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Máriusz Orskit A Források Színháza. Megközelítési kísérlet

csak az "éberség" /a figyelem/ megőrzése volt a fontos. Volt egy közös ritmus, egy közös áramlat, amibe mindenki saját egyéni cselekvésével kapcsolódott be. Az egész egy őrült futásban csúcsosodott ki, körbe-körbe a teremben. Semmi köze nem volt ennek semmiféle extatikus állapothoz. Ellenőrzött folyamatról volt szó, az volt a lényeg, hogy az ember képes legyen megszervezni saját terét, hogy ne lépjen be mások terébe, hogy képes legyen figyelni önmagára, hogy "lássa magát". Nehéz erről többet mondani, minthogy minden gyakorlat gazdagsága és telítettsége az egyéni vonásokból, a résztvevők belső világából eredő impulzusokból alakult ki. Egy ilyen esetben a leírás csupán a külső oldalt, a mozgásokat képes feljegyezni - azt pedig nem érdemes. Mint látható, a kutatások ezen szakasza nem arra irányult, hogy kulturális közösséget hozzon létre, hanem a kultúra előtti állapot elérésére törekedett, a közös forráshoz akart eljutni, ahonnan a kultúra merítette valaha és meríti ma is az életet adó nedvet. Ugyanide vezettek a szabadtéri gyakorlatok is. Mindenki a maga módján igyekezett "berendezni a teret", s elérni, hogy teste nyitott legyen a kívülről érkező impulzusokra. Visszatérni ahhoz a pillanathoz, amit valaha mindenki átélt: a nyugalomhoz, a tisztánlátáshoz, a halláshoz, ahhoz, hogy érzékeljük önmagunkat a térben. A természetes, velünk született terünkben /ahogy Grotowski mondaná/, amilyen az erdő és a rét. De az, amit elérünk, csak akkor igazán értékes számunkra, ha a hatást legrosszabb körülmények között is elő tudjuk állítani. A WrpcZaw melletti Brzezinkában a feltételek szokatlanok és megismételhetetlenek voltak - ám a hatás nem lehetett ilyen, akkor ugyanis értelmetlenné vált volna az egész. Mert a mi valóságunk az élet: a város, az iroda, a mindennapos nehézségek, a sorbanállás, a börtön, a kórház, az éhezés vagy a háború. Ezek azok a nehézségek, melyek között képesnek kell lennünk rá, hogy újraalkossuk magunkban az itt végzett munka eredményét. És ezen keresztül eljussunk másokhoz. Ez nem maradhat pusztán egyéni élményünk. A gyakorlatban is kell tudnunk alkalmazni. Ebben az összefüggésben válik érthetővé, miért szánta rá magát Grotowski 1981 nyarának vége felé arra, hogy a Porrások Színháza aktuális szakaszát, mely továbbra is in statu nascendi létezett, megnyissa külső résztvevők előtt. Korábbi szándéka ellenére néhány olyan embert, aki érdeklődött a vállalkozás iránt, felkért a munkában való részvételre, amelyben nem voltak többé mesterek ós tanítványok. Az előző év eseményeivel összehasonlítva minden - onnan 63