Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Konstanty Puzyna: Mint a vakondok

a parateátrumig. Ennek a tevékenységnek sajátos változatát képezik a különféle etnikai csoportok színházai, melyek saját kis népcsoportjukhoz, a jelenleg az Egyesült Államokban a legérettebbek, leginkább mintaszerűek: a feketék színházai /black theatres/, a chicanok, a puertoricóiak színházai. Fő törekvésük, hogy a résztvevőkben felébresszék a csoporttudatot, hogy faji, kulturális, nemzeti, a.gyakran osztálybeli másféleségüket hangsúlyozzák. Itt ugyanis diszkriminált csoportokról van szó, vagyis ismét: mellőzöttekről. Újra megjelenik hát a terápiás funkció, bár itt ez nem annyira pszicho-, mint szocioterápia. Más irányzatot képvisel egy még zártabb, egészen befelé forduló tevékenység. Itt már végképp eltűnik a néző vagy befogadó problémája; óz ember-ember kapcsolatot magán a csoporton belül, vagy néhány csoport között keresik. A cél mindenekelőtt a műhelymunka, a próba, távoli perspektívában a közös "csoport-kultúra" megteremtése. Ilyen az összes "színházi műhely", workshop és tanfolyam, melyeknek száma az utóbbi években olyannyira megnőtt. Ezt hozta szóba tegnap Grotowski is, azzal az igen helyénvaló megjegyzéssel, hogy ez egyszerűen Sztanyiszlavszkij újrafelfedezése, legalábbis, amennyiben színészekről és nem amatőrökről van szó. Ha persze. De még a szigorúan vett szinészcsoportokban is felfedezhetünk némi újdonságot: méghozzá azt, hogy nem egyszer egyáltalán nem jön létre előadás. Az előadáson végzett munka eljut egy bizonyos pontig, és ott véget ér; a többi - hogy másoknak bemutassanak egy kész terméket - a csoport számára nem fontos. Sztanyiszlavszkij színházában, sőt, a mai színházi vállalkozásokban ez teljes képtelenség. Ennél rosszabb: felháborító. Hogyhogy - nincs bemutató? -Akkor minek az egész? Ennek a tendenciának a következő érdekes változata a "harmadik szinház", ahogy azt Barba elnevezte, ez a már több tucat társulatot számláló, Olaszországban és Latin-Amerikában különösen élő irányzat. A csoport, a mi bei a te^csiatoka t keresik, itt szintén maga a szinházi társulat, a munka pedig a szinészmesterségre, mindenekelőtt a test kifejezőkészségére, az új professzionalizmus elveinek makacs és következetes kidolgozására összpontosul. A támasz Grotowski Laboratórium Színházának korábbi, még "szinházi" tapasztalata, részben Schuman szinháza és a Barba-féle Odin Szinház tudása, valamint a Távol-Kelet /India, Bali, Japán, Kina/ tradicionális technikáinak gyakorlati tanulmányozása. Náluk tehát a legfontosabb a csoporton belüli közös munka, de néha közönség elé is lépnek. Ritkábban ját21