Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

lyó áramára kellett bizni. Mikor reggel elértem az első települést - átfagyva és kimerülten - az ottaniak száz titokzatos okot is találtak e különös utazásra, ós senki sem akarta elhinni, hogy ezt az expedíciót az expedició kedvéért tettem, A "Gardzienice" Szinházi Társaság expedíciója is különös dolog a falubeliek szemével nézve, magyarázatot, értelmezést igényel. Miért gyalogolnak, miért nem utaznak? Mit ad ez nekik? Ha hiányzik az értelmes magyarázat, az emberek gyakran bizalmatlanná, gyankvóvá, vagy egyenesen gunyorossá válnak. Mikor Kruszyrdanyba értünk, a falu egyik lakója, Konstanty Petelski, egy igen okos és intelligens ember, aki már sok könyvet elolvasott, és aki - többek között - a helyi tűzoltóparancsnok, hoszszan eltöprengett azon, hogy vajon megengedje-e a különös vendégeknek, hogy az előadás folyamán tüzet gyújtsanak. Meg kellett hát győznöm Petelski urat, hogy a látszat ellenére a vendégek komoly, felelősségteljes emberek. TJgy tünt, ez sikerült, Petelski úr hazament, ám egy óra múlva ismét megtalált, amint épp visszatérőben voltam, és megkérdeztes - Ne haragudjon már, uram, de ezek nem olyan ... hippik? - Ugyan már - feleltem.-A Minisztériumtól kapták a státuszt. - Aha - mondta Petelski úr, ezúttal elégedetten. Konstatáljuk tehát: a falu az anyagi javak nyugtalanságában él. Az olyan hétköznapi életforma, mint a nyugtalanság, beszükiti a világnézet horizontját, lehetetlenné teszi, hogy észrevegyük a világ értelmét és értékeit. A humanisták nem tagadják az anyagi javak iránt érzett nyugtalanságot; utakat keresnek azonban, amik ebből, az anyagi javak iránti nyugtalanságot alakitó, hermetikusan zárt világból kivezetnek. A humanisták tehát vándorútra kelnek - metaforikusán is, a szó szoros értelmében is. A gardzienicei társulat a szó szoros értelmében vándorol. A csoport tagjai mikrotársadalmat alkotnak, mely másféle életmódot folytat, mint a falu lakói, mást, mint azok az emberek, akik az anyagi javak miatt nyugtalenkodnak. Ha ez a két világ összeütközik, párbeszédnek kell születnie: autentikus párbeszédnek, melyben értelmek csapnak össze egymással, s nem pusztán a szavak és a gesztusok értelmezései. Eugenio Barba mondja: - Találkozik, mondjuk, például egy dán és egy olasz. Miről beszélgetnek? "Uram, ön olasz? Ó, milyen érdekes. Hogy élnek az olaszok? Mennyit keres ott egy szakács? És mennyit egy sofőr? És mit esznek maguk ebédre a legszívesebben?" Ezzel a párbeszéd véget ér. Mert miről is lehetne még beszélget156