Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Stefan Morawski: Cim nélküli tűnődések
megdicsőülhet/, ha a teátralitást nem maga az a tény bizonyltja, hogy a befogadó világnézetileg nem kötődik meghatározott értékcsoportokhoz és azok dekódolásának sajátos módjához /minthogy az esztétikai beállítottság is gyakran együttjárt és együttjár a színpad és a nézőtér világnézeti egységével, akkor az e könyvecskében öszszegyüjtött parateátrális jelenségeket másképp illik interpretálni, és másképpen kell őket elkülöníteni a többi műfajtól. A plasztikus szinház kiegészítő elemzéseket kívánna, hogy felszinre kerüljenek a különböző események és akciók azon tulajdonságai, melyek feltárják az alkotók által átadni szándékozott üzenet értelmét. Ebben az összefüggésben Kantor "Osztóvonal"-a ^ ugyanahhoz a manifesztum-családhoz tartozik, mint Borowski irása, a "Testékes Pubusok" c. - mindkét esetben az embert a művészi kövületekkel, anakronisztikus esztétikai elvek alapján lezajló avitt szertartásokkal ütköztetik, egyúttal támadva a pszeudo-avantgard sámánisztikus ambicióit is. Matuszewski a "Következmények rendszere" /3> / ciraü kisérletét úgy is felfoghatjuk, mint a játékos parateátrum létrehozásának sikerült ötletét, Zar^bski^^ akcióit viszont úgy értelmezhetjük, mint a visszatérést a természettel való közvetlen kapcsolathoz, az érzékek kiélezett érzékenységén keresztül. Boros "A hid f elfedezése"^ 5/ c. akciójának laikus-rituális jellege vsn, V/ojciech Miller az Od Nowa /Újra/ csoport nevében azt magyarázza^ - s ez nem csupán jámbor kivánság -, hogy az ő akcióik az archetípusokhoz térnek vissza a már halott formák szándékolatlan komikumát kicsúfolandó. Igy hát azt a parateátrumot, melyben a plasztikus elemek uralkodnak, vagy a rituális kötődésű parateátrumhoz kell sorolni, vagy ahhoz, ami az alkotók és a befogadók csoportját egyesíteni akarja. Nota ben e , igy határozta meg önmagát P. Schumann "Bread and Puppet" szinháza is. Ennek a szinháznak a vezetője-ötletadója szakmáját tekintve szobrász-bábkészitő, de a maszkok és bábok nyilvánvaló és igen fontos jelenléte ellenére a dolgok lényege egyáltalán nem a plasztikus értékekben rejlik. Ezek csak eszközök a lelkiismeret felbéresztésére, arra, hogy az emberek magukhoz térjenek, ahogy az emiitett alkotó mondja, hogy tudatára ébrendjehek annak, hogy az ember csodálatos és szent lény. Majdnem az összes előadásukban a mély értelemben vett rituális tartalmak kerülnek előtérbe. Egyébként ugyanezt, vagyis a stációkat takarja a "Christmas Story", a feltámadás motívuma, a valóságosan és szimbolikusan egyaránt megjelenő hús és kenyér, a fehér ló, mint misztikus-utópisztikus elem, a tüz, ami rombolni is képes /háború/, de 85
