Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)
Máriusz Orskit A Források Színháza. Megközelítési kísérlet
erről a már idézett találkozón: ••• ahhoz, hogy az ember elsajátítsa a tradicionális technikák valamelyikét, csaknem egy egész élet szükséges. Minden más esetben értelmetlenné válik az egész, mint a "jóga tiz leckében". Ugy vélem, a felületesség veszélyével nem sikerült végleg leszámolni a kutatások ezen szakaszában. Lehet, hogy ennek oka abban rejlik, hogy túlságosan rövid volt a résztvevők rendelkezésére álló idő. Ahhoz, hogy saját bőrünkön érezzük, mit jelent a "kezdetnél lenni", teljes eltökéltséggel kellett volna részt vennünk a munkában, az első perctől fogva. "Teljesen" bele kellett volna vetnünk magunkat a gyakorlatok és akciók sodrába, megfeledkezvén a kételyekről, saját korlátaink miatt érzett félelmeinkről, amikről törvényszerűen kiderült, hogy fikciók. Ellenkező esetben az öt nap túl rövid, elvesztegetett idő. 4. Miután véget értek a nyári nyilvános kurzusok, Grotowski folytatta a Források Színházának kutatását, eleinte külföldön, a világ legkülönbözőbb pontjain, különféle kultúrákban, majd, 1981. tavaszától újra a Wroclaw melletti Brzezinkában. Ezúttal mindössze hat embert hivott meg Lengyelországba: két hindut, egy mexikóit, egy haitiit és két dél-amerikait. Voltak köztük képzett, egyetemet végzett emberek, és olyanok, akiket a mi fogalmaink szerint tanulatlannak lehet nevezni. Néhányan erősen kötődtek saját kultúrájukhoz és hagyományaikhoz, mások ellenben már elvesztették ezeket a kapcsolatokat, s azon igyekeztek, többé-kevésbé tudatosan, hogy felelevenítsék őket. A vallásosság /vagy annak hiánya/ nem volt feltétele annak, hogy Grotowski éppen ezeket az embereket választotta ki, s nem másokat. Mikor meghivta őket a közös munkára, Grotowski nem alkalmazott előre megfogalmazott kritériumokat. A világ különböző pontjain olyan embereket keresett, akiknek érdeklődése meghaladja a napi ügyeket, s akiknek - ahogy Simone Weil mondaná - szükségük van a gyökerekre, s ezt az igényt másokkal együtt kivánják kielégíteni. Grotov/ski ezúttal nem sietett beereszteni külső vendégeket, a kutatási szakasz ugyanis megsokszorozott figyelmet, koncentrál és nagyon sok időt igényelt. Mig korábban a tradicionális techn gyakorlói, akik bizonyos "módszereket" ismertek, megtanították másoknak, most mindenki tanult, mindenki a kísérletezés fázisáb volt. Minden közös "általános indíttatáson" túl - amit az előbb gyökerek utáni vágyakozásnak neveztem - ugyanis különböző egyén tivációk indították el a résztvevőket a kezdet felé. Alapvetően