Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Máriusz Orskit A Források Színháza. Megközelítési kísérlet

beszélgetéseimre. Kezdetben az volt a terv, hogy a Porrások Színházát végleges formájában 1980-ra hozzák létre; ma már tudjuk, hogy erre az időre épphogy véget ért a kutatások első szakasza - e kutatások jelenleg is folynak, nehéz megjósolni, mikor fejeződnek be, s még nehezebb, hogy milyen formában. A kutatások kiindulópontja az a kérdés volt, hogy mik a különféle kontinenseken, kultúrákban, vallásokban és tradíciókban alkalmazott technikák forrásai. Olyan tevékenységek technikáiról van szó, melyek visszatérítik az embert "az élet forrásaihoz, az elsődleges érzékeléshez, az élet, a létezés, a jelenlét alapvető megismeréséhez". /Grotowski/ És itt, már a kezdet kezdetén megjelenik Grotowski kutatásainak egyik fontos jellegzetessége, mely megkülönbözteti azt az "aktiv kultúra útján" végzett korábbi kísérletektől. Akkoriban a fő hangsúly az őszinte ember-embér kapcsolatra esett /arra, hogy megszűnjenek az embernek kiosztott funkciók, mint például a "szinész" és a "néző", a "cselekvő" és "megfigyelő" funkciója/, most viszont a megismerés egyéni területei felé irányul a munka, az én-te viszonynál tágabb szférába hatol. A célpont az ember - szemben az élő világgal, a "Nagy Környezettel", szemben azzal a léttel, ami rajta "kivül" van. Az utóbbi kifejezés egyébként már problematikus: "Hol vannak a határaink?" - kérdezi Grotowski. Hol vannak érzékelésünk, érzékeink határai? És ismét megjelenik a nyelv problémája: hogyan nevezzük azt a "valamit", ami az emberen kivül van, azt a "külső világot", amivel érintkezünk, amihez utat keresünk? A különféle kultúrák kidolgozták saját kifejezéseiket erre a világra, erre a valóságra. Gyakran használják az "anya" szót, mellyel egyúttal a kezdetet, a születést is felidézik. Az európai kultúrában két, különböző tradiciókból, a keresztényből és a világiból eredő fogalom keresztezi egymást. Vagy az "Isten", vagy a "természet" fogalmát használjuk. Isten-Anya és természet-anya. Isten mint a kezdet, mint minden létezés okozója, mint az élet forrásainak megalkotója. Hasonlóképpen a természet, de csak abban az esetben, ha lemondunk az olcsó szentimentalizmusról, miközben a természetre gondolunk, ha Anyának, életet adónak, éltetőnek tekintjük, aki egyszersmind néha kegyetlen, fenyegető, s előfordul, hogy megöli gyermekeit. Éppen úgy, mint Isten, aki fenyegető és kegyetlen az ő haragjában. Általánosságban véve minden kultúrában léteznek olyan technikák, amik azt a célt szolgálják, hogy az ember felfedezze mindazt, ami közte, belső világa és az emberen túli valóság, a külső világ között 57