Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeusz Burzyiiski: Special Project

vannak itt mások is. A lélegzések szerint tájékozódom. Érzem, hogy valaki felém nyújtja a kezét. Végre. Várjuk a többieket. Egy lány érkezik. Néhány pillanat csend. Aztán mások jönnek. A reakciók mindkét oldalról erősek. A közelség érzése talán ekkor éri el csúcspontját. Mindenki visszatért? Ryszard mindekit a nevén szólít... Mikor a gázlámpa felgyulladt, észrevettük, hogy "Búvóhelyünk" egyik fala mellett valaki teleszórta a földet búzával. Mint egy jól betanított kórusból, olyan egyszerre tört fel belőlünk a kiáltás. Búzával mosdattuk egymás arcát, fürödtünk a búzában. Egészen addig, mig ki nem mostak magunkból a fáradtságot. Ezen az éjszakán annak is örültünk, hogy megoszthattunk egymással néhány almát, amit az öreg malomban találtunk, egy szalmával teli helyiségben. Próbára tették bátorságunkat és a lehetőségekbe vetett hitünket, amiből külön-külön egyikünkben sem volt sok, de ami igy, csoportosan erővé állt össze. Ilyen próba volt például a "kirándulás" a tóba, az út a derékig, vagy még tovább érő, hideg, iszapos vízben, a bizonytalan, ingoványos talajon. Aztán, mikor beugrottunk a magas partról ez ismeretlen mélységű patakba. /.../ Aztán, mikor beleléptünk a tűzbe; ha az ember félelem nélkül, a saját pulzusának ritmusa szerint teszi ezt, akkor nincs benne semmi veszélyes, sőt, még kellemes is lehet. Táncoltunk benne, amig teljesen fel nem melegedtünk, aztán visszatértünk a "Búvóhelyre", ahol a Találkozó fináléja következett. Mintha átszakadt volna az utolsó gát is, felemeltek minket a hullámok. Táncolunk, homokban és sárban fürdünk, szénában száritkozunk, végül szédülten játszunk a padlón, ahová valaki kiöntött egy hatalmas dézsa vizet /.../. Öltözetünk igen zilált, a többség megválik a felesleges ruhadaraboktól. Sárosak vagyunk, de most érezzük csak tisztának magunkat. Pöldszagunk van, mező-szagunk van, forrásviz-szagunk van. Sokáig tart, mig végül lecsillapodunk. Erezzük, hogy ENNEK vége van. Valaki meg akarja hosszabitani a dolgot, kirohan a folyóhoz. Megfürdöm, nem érzem, hogy hideg van. Visszatérek a tűzhöz. Meg kell száritkoznom, nincs már tiszta fehérneműm. Megszárad rajtam. Kint hajnalodik. Felvesszük azokat a ruhákat, amikben ide érkeztünk. A többi holmit furgon viszi vissza WrocZawba. Készülődünk az induláshoz. Útközben megállunk a Fánál. Ryszard megsebzi egy fejszével. Megrázó élmény. Meg kell ölni, vagy meg kell sebesíteni más élőlényeket ahhoz, hogy megmaradhassunk« Mindenki odalép a fához. Mindenki másképp. Végül Ryszard betapasztja b sebet egy darab földdel. Csend van, szomorúak vagyunk. Nem szólunk, mig kimegyünk az útra, ahol 53