Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeuszs Burzyiiski: Grotowski útja a források felé

a Kulturális Minisztérium segítségével valósítja meg. A részben külföldön vezetett munkát más országok intézményei /a Rockefeller Alapítvány, a Mexikói Nemzeti Egyetem és a milánói Szinházi Kutatóközpont/ is támogatják. A "Porrások Szinházá"-ban egy Grotowski által összehívott nemzetközi -ésinterkulturális munkacsoport dolgozik. Kissé leegyszerűsítve azt mondhatjuk, hogy ebben a munkában különböző kultúrákból és tradíciókból származó - a világ egyes területein még élő - archaikus drámai /aktiv/ technikák konfrontálódnak alkotó módon a Laboratórium Színházban a hetvenes években életre hivott aktiv kultúra legfrissebb tapasztalataival. Grotowski ezeket "forrás-technikák"-nak nevezi. Kereste őket - többek között - a haiti-i négerek és mexikói indiánok között, Bengáliában és Afrikában. Sikerült munkatársakat toboroznia mind a tanult emberek, mind az európai, kificamodott nézőpontból "primitiv"-nek tekintett emberek köréből. Annak a munkafolyamatnak, amit Grotowski jelenleg vezet, s ami leginkább a régészeti kutatásokhoz hasonlit, nem célja a "forrás-technikák" megismerése, leirása vagy klasszifikálása. Ezek a technikák, mint a Laboratórium egyéb kulturális vállalkozásainak akciói, bizonyos körülmények között az ember búvóhelyéhez vezető hidak lehetnek. Grotowski, mikor a "Porrások Szinházá"-ról beszél, a következő meghatározást adja: "ez az ökológiai gondolkodásmód megfelelője - a kultúra területén." /Hipoteza robocza - Munkahipotézis - Polityka, 1980/4./ És valóban, úgy tűnik, ezt a gondolkodásmódot keresi Grotowski, miközben gyakran hangsúlyozza, hogy a forrás-technikák csupán kiindulópontot jelentenek, s őt igazából a technikák forrásai izgatják, vagyis a kultúra kezdetei, amik állandóan jelen vannak bennünk, bár cssknem láthatatlanul. Grotowski valószínűleg továbbra is a civilizáció által megingatott egyensúly helyreállítása érdekli, anélkül, hogy elvetné a civilizációt, de azáltal, hogy újraértékeli az embert, áttöri a falat, ami elválaszt bennünket az "elfeledett energiáktól", elszakítja az érzéseket körülzáró burkot, mely megakadályoz minket a közvetlen érzékelésben. Az efféle elméletieskedés talán kissé fantasztikusnak tűnik. Ezért aztán - vállalva a pontatlanság kockázatát - azt mondanám, hogy Grotowski alkotókalandjának meghatározó lépését, az eddigi próbálkozások szélsőséges eredményeinek összefoglalását kellene látnunk a "Porrások Szinházá"-ban, azt az igyekezetet, hogy megragadja a szinház /vagy Inkább a kultúra/ azon pólusát, ahol az ember az érzéki megismerésen keresztül szinkronba kerül az adott világgal, mégpedig 41