Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeuszs Burzyiiski: Grotowski útja a források felé

viszont egyre inkább elemeire szakad, bekövetkezik a különféle közösségek, csoportok, családok atomizálódása /egyre nagyobb mértéket ölt a "magányos tömeg" jelensége, az emberi kapcsolatok zűrzavara/, Grotowski olyan valamit keres, arai a faj, a nyelv, a civilizáció, vallás, kulturális örökség szerinti megosztottságon tűi az emberek közös kulturális nevezője lehet. Kutatásai nem az általános tendenciák "áramlataival szemben" folynak, hisz Grotowski, a Laboratórium Színházat mintegy a kultúrában domináló jelenségek kiegyenlítésének szánva már régen nem harcol ezekkel: egyszerűen az egyensúly lehetőségét, a másik pólust keresi. A "passzív kultúra" ellensúlyozásaként igy rajzolódik ki az "aktiv kultúra" programja. -Abban az inter júban, amit 1977-ben adott nekem, igy beszél erről: "Az aktiv kultúrában való részvételre, az élet kiteljesedésének, az élettér kitágulásának érzését adó tevékenységre sokaknak ^züksége volna, ezt a terepet mégis a kisebbség uralja. Az aktiv kultrúra résztvevője például az Író, aki könyvet ir. Mi is aktivak voltunk, mikor előadá sokat csináltunk. A passzív kultúra - ami egyébként igen nagy jelen tőségü, s gazdag olyan vonatkozásokben, melyekről most nem beszélek részletesen - azt jelenti, hogy az aktiv kultúra termékeivel érintkezünk, va^is olvasunk, megnézzük az előadást,, a filmet, meghallgatjuk a zenét. Sajátos, mondjuk, laboratóriumi méretekben azzal foglalkoznunk, hogy kiszélesítsük az aktiv kultúra bi rodalmát. Abban, ami kevesek privilégiuma, talán mások is részt vehetnek. Nem produkciók tömeges előállítására gondolok, hanem a személyes alkotás élményéről, ami nem közömbös az ember életében és másokhoz való viszonyában. Miközben a szinházban dolgoztunk, s éveken át előadásokat csináltunk, lépésről lépésre közelítettünk az olyan aktiv ember /színész/ jelenségéhez, akinek nem az a feladata, hogy bemutasson valamit, hanem az, hogy önmaga legyen, hogy együtt legyen valakivel, hogy "érintkezzen másokkal", ahogy Sztanyiszlavszkij mondta. A következő lépés az aktiv kultúra kalandja volt. Ennek elemeit a végsőkig lecsupaszíthatjuk - marad a cselekvés, a reakció, a spon taneitás, az impulzus, a muzsikálás, a ritmus, az improvizáció, a hang, a mozgás, a test igazsága és méltósága. És igy tovább: az ember, szemben a másik emberrel, az ember, a kézzelfogható világban. Ez egy kissé érzelgősen hangzik, lehet, hogy másképp kellene fogalmazni? És persze éppen azt a legnehezebb elérni, ami a legegyszerűbb, a legelemibb - ez nem egyszer hatalmas erőfeszítést és figyelmet igényel, főleg azért, hogy ne ártsunk a többieknek. Azt hi38