Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Tadeuszs Burzyiiski: Grotowski útja a források felé

sának potenciális lehetőségét, sőt, szükségességét mutatja, Az ''Apocalypsis", ami már tiz éve a Laboratórium repertoárjának iféaee, játos fejlődésen ment keresztül. A legutolsó változat olyan massza esik a kiindulóponttól, hogy nehéz róla az előadás kategóriájában beszélni. Intenzív, két oldalról áramló érzelmi impulzusokkal teli, a nézőket és a színészeket egyesítő találkozássá vált. Megesett, hogy a nézők aktívan bekapcsolódtak az akcióba, s a színészek ezt nem akadályozták meg. Az "Apocalypsis cum figuria" a "szegény szinház" határesete lett. Ennek a színháznak, melyben minden "protézis

1' /a zene, a disz^. let, az irodalmi mü, a kellékek stb./ a minimumra csökkent, lényege a szinész totális alkotó tette volt, ahogy azt a kritikusok mondták, Totális, mert az egész szervezetet igénybe veszi: megszűnik a test ellenállása, mintha a szinész elveszitené bőrét, s idegei a felszínre kerülnének, nyitott az alkotás folyamatára, az improvizációra, kész önmaga meghaladására. Az efféle lehetőségek kutatása során, a színésszel folytatott műhelymunkára összpontosítva, Grotowski elemezte a legkülönfélébb szinházi technikákat, új tréning módszert dolgozott ki, s akarata ellenére - hiszen tőle távol áll minden doktrína - egy róla elnevezett módszer megalkotója lett. E munka során kulcsfontosságú dolgot vett észre: az alkotás folyamata nem a technikából ered. A technikának - egy bizonyos szinten - lehet fontos, tisztán haszonelvű jelentősége, az alkotás viszont a technika meghaladásával kezdődik. Az alkotás folyamatának organikus jellege van, vagyis ez a folyamat az ember egészét /s nem külön-külön az agyat, a testet, a hangot, a különböző izmokat stb./ veszi igénybe. Az élő folyamat jegyeit az a tevékenység hordozza magán, melynek lényege a kutatás, s nem a már elsajátított dolgok ismétlése. S ha ez Így van, maga az út /a folyamat/ fontosabb, mint a végeredmény /például az előadás/. Innen már csupán egy ugrás a kihivó kérdés: vajon az előadás formájában megjelenő kész termék helyett nem ajánlhatjuk-e fel az aktív részvételt az alkotás folyamatában? Grotowski, akit mindig is érdekelt a szinész és a néző közötti kapcsolat és interakció - szinházi munkájának kezdetén megkísérelte a közönséget "bevonni" a színpadi akcióba. Hamarosan rájött azonban, hogy ezek mesterséges, kierőszakolt, manipulativ próbálkozások vagyis: hamisak. Évek múltán gyakorlatában ez az ötlet új életre kelt, de egészen más formában. Az eddigi nézőkkel való talál27