Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Konstanty Puzyna: Mint a vakondok

tórium új munkafázisában alapvető Grotowski-irásra, az Ünnepre, mely 1970-ban született*, s arra a hatásra, amit az "új szinház" mozgalmára tett. Az a kutató, aki ezt a terjedelmes, mert az egész fiatal kultúrára kiterjedő problémakört feldolgozza, majd minden bizonnyal megállapítja, hogy bár a laboratórium és a lázadás közvetlen kapcsolatáról nem beszélhetünk, de igenis beszélni lehet, sőt, kell is, egy hosszú éveken át tartó - bár nem deklarált összjátékáról. S mi több: a világ szinte valamennyi "új színháza" és a laboratórium állandó, igen összetett, de felismerhető ozmózisáról. Térjünk tehát végül az "új szinház" irányzataihoz. Valamenynyien, a szigorúan vett színházaktól a parateátrumokig, nyilt elszántsággal indulnak el a kész termékek kultúrájától az emberi kapcsolatok kultúrája felé. Nem a termék lesz számukra fontos, vagyis az előadás, hanem a rajta végzett közös munka; nem a termék befogadása, vagyis a nézelődés, hanem az emberi kapcsolatok közvetítése a szinházon vagy a parateátrális akción keresztül; nem az ilyen vagy olyan esztétika a fontos, hanem azok az etikai, mikrotársadalmi és kulturális problémák, melyek egy konkrét tevékenységben bontakoznak ki. Különösen az etika, ami felduzzad, mint a kelés: a fiatal szinház minden törekvése tele van ellenszenvvel a mai állami rendszerek morális érzéketlensége, a karrier, az elnyomás és a hatalom etosza iránt. Itt tehát már nem is a színházról van szó, hanem egy sokkal szélesebb problémakörről, melyből a legfontosabb a kultúra krízisének áttörése, de legalábbis e folyamat kiindulópontjainak, az alternativ kultúra különféle vakondtúrásainak megteremtése. Igaz, az "új szinházban" a hivatalos színházakhoz hasonló terméketlenséget tapasztalunk, ami a tartalmat illeti: banálisak a történetek, sematikusak az előadások, mindenről csak általánosságokban beszélnek, elkenik a problémákat. Sajnos /ez/ igy van. Ez azonban csak a szinházi üzenet tartalmára vonatkozik, s éppen ez az amit ők, tudatosan másodrendűnek, részletkérdésnek tekintenek. Egyre gyakrabban ez már csak ürügy. Nagyon leegyszerűsítve: régen az emberek összegyűltek, hogy szinházat csináljanak, ma viszont szinházat csinálnak, hogy együtt lehessenek. Egymással. És lehetséges, hogy egyszer még a szinház is nyer ezen. Lehet, hogy a szinház megújítását ma elég egy kézlegyintéssel elintézni, s inkább valami mással, valami fontosabbal kell foglalkoznunk. + Grotowski, Jerzy: áwi^to /Ünnep/, Odra, 1972/5. O 1