Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Konstanty Puzyna: Mint a vakondok

tölt be. Ez a terméketlenség azonban ma az egész hivatalos kultúrára jellemző, amihez mindkét forma - a hagyományos és az avantgard ugyanúgy hozzátartozik, A hivatalos kultúra krizise egyre érzékenyebben érint minket. És közben, a fent emiitett körülményekből kifolyólag az "új színház" legkülönbözőbb irányzatai nőnek, mint a gomba. A hivatalos kultúrát ugyanis a növekvő elidegenedés sújtja. Egyre kevésbé képes kielégiteni és kifejezni az emberek szükségleteit, vágyait, érzéseit - és egyre inkább a producerek, támogatók és a hatalom igényeit. Ipar termeli, mint ahogy ipar sokszorosítja ós terjeszti is. Mindenfelől ránk zúdul,korábban ismeretlen mértékben standardizálja és uniformizálja az emberi közösségeket. Igaz, azt is mondják, hogy a történelem folyamán először vált a kultúra általánossá, mindenki számára hozzáférhetővé. E demokratikus frázis mögül azonban egyre gyakrabban vigyorog elő hűvösen a totalitarizmus. A tömegesség és az uniformizálódás, jól tudjuk, mindig kapóra jön a. totalitárius törekvéseknek: az iparnak - mert csak igy fizetődik ki a vállalkozás; a hatalomnak - mert igy jóval könnyebben tud bennünket manipulálni. Vagyis nem ok nélkül uralkodik az a nézet, hogy végre igazán demokratikus a kultúránk. "Az uralkodó vélemény qz uralkodók véleménye" - ezt már Bertolt Brecht, a vén kaján is megállapította. Ebben a kultúrában élünk nap mint nap, szükségszerűen hasonultunk hozzá. Ez a mi életterünk, nincs mit tenni. De végülis valahogy védekeznünk kell, hogy legalább a belélegzett levegő egy részét méregtelejiitsük. Azt jelenti ez: ki kell lépnünk a csillogó semmi köréből, s szembe kell fordulnunk vele. Kultúrát kell teremtenünk ->, az emberek számára. Ellenkultúrát. Az alaptételt Önök is ismerik. Mint ahogy azokat a terminusokat is, amiket az imént használtam, A lázadó nemzedékek hivták létre őket egy-két évtizeddel ezelőtt, A .politikai lázadás azonban a hetvenes évek elején láthatóan összeomlott, s ezzel együtt kihúnyt a lázadás a színházban is. Emlékeznek, ugye? Hosszú éveken keresztül úgy tünt, hogy az egészből semmi sem lesz. Én is ezt hittem, szinte még tegnap is, meggyőződés nélkül figyeltem a legifjabb szinház szerteágazó, hatás nélküli, összegabalyodott, befelé forduló, semmilyen logikai rendszerbe be nem illeszthető, furcsa mozgását. Mig egy szép napon fel nem fedeztem saját, szégyellnivalóan gyermeteg tévedésemet. 18