Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

mint az elsőé. Jedufc ludzi po laszczynu, Szydra irda nudaja. A ja jedu na dziauczynu, Nudaja. Gienek Bobko aznap este nagyon összeveszett feleségével, Jasia asszonnyal. Gienek, a falu birájának fia, sofőr a íu&any-i termelőszövetkezetben, Jasia asszony tanitónő Kruszynianyben. Akkor vesztek össze, mikor visszatértek az erdei majálisról. Ne menjünk bele a részletekbe, tipikus és sematikus vita volt ez, mint a színházban: Gienek eljátszott egy féltékenységi jelenetet. Mindez azonban különösen éles és brutális szavakban nyilvánult meg, Jasia asszony sirva fakadt, Gienek úr^bevágta az ajtót, és kijelentette, hogy többé nem megy haza. A hangos éneklés becsalta Gieneket az iskolába. Gienekről azt tartják, hogy ő a legjobb dalos a faluban. Bement hát az iskolába, leült a padlóra, maga alá húzta a lábát, és együtt énekelte a többiekkel: Jeduft ludzi z leszczynoju, Szyrda irda nudaja. A ja jedu z dziauczynoju, Nudaja. Gienek úr áthajolt a körülötte ülőkön, és megcsókolta Jasia aszszonyt. Aztán az egész társasággal együtt megnézték az előadást, aztán hazamentek, elfeledték a veszekedést. Már csak ezért is érdemes volt megszervezni az esti összejövetelt. Mellesleg tudom, hogy giccsesen hangzik ez a történet Gienek úrról és Jasia asszonyról. Annyira giccsesnek hengzik, hogy szégyellem magam, amiért leirtam. Miért? Az ilyen mese rossz Ízlésre vall. Minden túl egyszerű benne. Túl hálás az anyag. Túl könnyen győzi le a szerelem a gyűlöletet. A jó irodalmi alkotásban mindennek rettenetesen komplikáltnak kell lennie, a szerelem csak hosszas nehézségek árán győzedelmeskedik, nem csak igy ukmukfukk - ez túl szép volna. Node, én nem novellát irok, csak a tényekről számolok be. Viszont annyira hozzászoktunk már az irodalmi sémákhoz, hogy a valóságot ennek a prizmáján át érzékeljük. Ugy gondoljuk, az életnek olyannak kell lennie, mint egy jó drámának* így aztán a szinház, amit Gienek úr és Jasia asszony öntudatba nul eljátszott, érzéseink szerint rossz, giccses szinház, mert a házastársak banálisan vesztek össze és melodrametikusan békültek ki. Í66