Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

tő öregasszonyok, és egy anya, gyermekkel a karján. Mindenki idejött ez elé a fészer elé, ott álltak a vén, rozsdamarta ajtókkal szemben, amiket már tizegynéhány éve nem nyitott ki senki. A fészer előtt tüzek égtek. Hirtelen feltárultak az ajtók, és előgurult a sok-sok gyertyával boritott tüzes szekér. Ez már önmagában elég volt ahhoz,' hogy az egybegyűlteket szokatlan öröm - mondhatnám lelkesedés - keritse hatalmába. Közben azonban egy bús, melankolikus dal szólt, a boldogtalan szerelemről. A borongós hangulat rövid ideig tartott. Megütötték a dobokat, elkezdtek kurjongatni, zajt csaptak, és az előadás a tüzek, mozgások, akrobatikus mutatványok, ritmusok és szavak szokatlanul dinamikus tűzijátékává változott. A szavak nagyon erősek, mondhatnám illetlenek voltak, de ez annyira beleillett az előadás egészébe, hogy az illetlenség elpárolgott, mint a tésztából a viz, száraz morzsákat hagyva maga után. A nénikék álldogálnak, majd eldőlnek a nevetéstől. A férfiak egyszer-egyszer megengednek maguknak egy-egy erős, de egészen illedelmes tréfát« Nem tudom megállni, hogy ne idézzem Rabelais szövegét, amit a gerdzienicei társulat felhasznált, bár tisztában vagyok vele, hogy ez semmit nem árul el irásom lényegéről annak, aki nem látta ezt az előadást Sannikiban. íme Piotr Borowski és Olaf Andruszko jelenetének - az előadás szerintem legszebb jelenetének - szövege: - János testvér, barátom, /.../ kérlek, mondd meg, /.../ házasodjam-é vagy se? - Házasodjál meg az ördögbe is, lengesd a két golyóbisodat, mint kettős harangot. /.../ Nem tudod-é, hogy közelget a világ vége? Két öllel meg egy rőffel közelebb vagyunk hozzá, mint tegnapelőtt. Ugy hallom, az Antikrisztus megszületett már. /Házasodjál meg, mig/ egy zsák biíza csak három rézgarast ér /.../ egy hordó bor meg hat ezüstöt. Azt akarnád-e, hogy tele zacskóval találjon az ítélet napja? - A te elméd felette tiszta és derűs /.../ János testvér, és helyesen beszéllesz. /.../ Es az a szándékom, hogy ezentúl az én országomban, h8 valemelly gonosztévőt kivégeznek, egy-két nappal előbb úgy ürittenék ki a zacskóját, hogy a magtárában Írmagja se maradjon a magnak. Hlyen drága dolgot nem szabad elvesztegetni. Ugy lehet, embert fog nemzeni. így nem keserüli a halált, embert hagyván embernek helyében. /Benedek Marcell ford./ 165