Késmárky Nóra: Lengyel parateátrális kísérletek a 70-es években (Színházelméleti füzetek 15., Budapest)

Wodzimierz Pawluczukt: Az expedíció

nem szinház lesz, de nem is szekta, hanem valami, ami még nem volt. De akkor is, ahhoz, hogy jelentsen valamit az adott kultúrában, ki kell dolgoznia saját interpretációját, saját szókészletét, 8min keresztül és aminek köszönhetően megfigyelhető lesz. Ezeket a szavakat találom én ki. Vajon nem áltatom-e magam ezen a dűlőúton Ostrów PoZudniowy és Grzybowszczyzna között, a porban, miközben furulyák szólnak? Hát persze, hogy áltatom magam. De az önértékelésből következő önáltatás a tudat elválaszthatatlan jellemzője. Az ember mindig gondol valamit magáról, mindig van valamilyen elmélete saját magáról. Az a lényeg azonban, hogy ebben az önáltatásban a lehető legközelebb járunk az igazsághoz. Annyiszor jártam már meg ezt az utat Ostrów PoXudniowytói Grzybowszczyznáig, s minden alkalommal valaki más voltam önmagam számára; aktivista, aki a harci lángot vitte ezekbe az isten háta mögötti falvakba, kutató, aki az emberi lélek misztikus titkai után nyomoz, újságíró - az elnyomottak megörvendeztető

je, művész, aki ihletet keres; egyszer a nap és a kaland fénye sugárzott rám, máskor kötelességek súlya nyomta a vállam. Miért ne vándorolnék tehát ugyanezen az úton, azzal az üdítő és sokat igérő tudattal, hogy találkozhatunk másokkal, miért ne vándorolnék egy ilyen másféle hangulatban, furulyák hangja mellett, a környék megdöbbenésének és gyanakvásának közepette, azzal a tudattal, hogy ez az utazás nemcsak a környékbeli parasztokat, de az egész világot, földünk mindkét féltekéjét felveri, s legalább annyira reményteli, mint amennyire meghökkentő? Vándorlunk hát. Két óra múlva érünk Grzybowszczyznába. Elmegyünk egy kis erdei kápolna mellett, ami a falun túl, a dombon áll. Ilja próféta építtette a harmincas években, itt készítette fel hiveit az Utolsó ítéletre, itt tett csodákat, itt mondott profétikus jóslatokat. A falu csendesen fogad. A keritések és kunyhók réseiből az Öregség bukkan elő. - Csak a nyomorultak maradtak itt - mondja bizalmasan a falu birája. - A fiatalok és az egészségesek a városba mentek. Peldörögnek a hangszerek, hangos énekszó száll keresztül az egész archaikus falucskán, egészen az erdei házikóig, ami még az Ilja próféta által épitett Wierszalinból, a világ fővárosából megmaradt. Olyan dal szól, amit ezen a környéken mindenki ismer: 160